P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

III. A ferences irodalom - b) Aszketikus írók és kiadványok a XVII. és XVIII. században - Lelkigyakorlatos elmélkedések

tette ez a könyv diadalútját a hazánk területén lévő rendtartományok között. így már a ladiszlaiták provinciálisa, Szente László 1723-ban Zágrábban • kinyomatta. 1733-ban á csíki klastromban adják ki P. Győrffi Pál provinciális jóváhagyásával. Sőt még délszláv nyelven is közrebocsátja P. Knexevich Péter Velencében 1766-ban.

1 A Nieberleféle Octava Seraphica tehát nem Kósa Jenőtől ered. Mindennek ellenére Szinnyei József,

2 Petrik Géza

3 az övének tartják. Újabban 1909-ben még mindig Kósa neve alatt adta ki P. Nagy Leó sarutlan karmelita is.

4 Nieberle Octava Seraphicája nem maradhatott meg csupán latin nyelven. Magyar fordítása 1770-ben Győrben jelenik meg Takács Antal mariánus tollából.

5 Teljes címe : Lelki-Ismeretnek Ösztöne az az: Egy titkos értelmű Tövisses kert Mellyben A nyóltzad napig kesergő buzgó áhétatos Lélek tsendes nyugodalommal, és megsebhett kesergő szível köteles hivatallyáról meg emlékezven magánóssan munkálódik, és a Mennyei Serafimokkal Istenessen beszélgetvén el-töltött idejének napjait, és sokféle fogyatkozásokkal tellyes életének zűrzavar óráit számban veszi. Azt, a mi abban héjánossan vólt ki-irtya, ki-gyomlállya, és megújulandó, szépen illatozó üdvösséges jó plántákkal újra bé-plántállya, meg-igazéttya. Elsőben jött a világosságra Deák nyelven a most folyó Saeculumnak vagy-is századik Esztendőnek harmintzharmadikában T. Pr. Fr. Aemilianus Nieberle Fölső Németh-Országi Szerafikus Szent Ferencz Provintziabéli szerzetesse által. Most pedig Ugyan azon Szent Atyának Magyar-Országi Boldog Asszony Provintziabéli Fő Tisztelendő, s nagy Érdemű Pater Provincialisa Engedelméből egy méltatlan szolgája Magyar nyelvre fordította Többeknek-is lelki vigasztalásokra.

6 Szent Ignác lelkigyakorlatai címen Tóth Fábián mariánus Sopronban 1753-ban magyarul adja ki a jezsuitarend alapítójának örök értékű művét.

7 1 Y. ö. Pavissevich, Saecula Seraphica. 2 Szinnyei, VI. 1899, 1081. 9 Petrik Géza, i. m. II. 1890, 453. 4 P. Nagy Leó, Nyolc nap Alvernán szent magányban. Latinul írta P. Kósa Jenő, magyar Ferences. Budapest, 1909. Nagy Leó a címlapon és a bevezetésben is Kósa szerzőségét tartja. — Kósa kiváló egyénisége a magyar ferences életnek. Szül. Győrben 1714-ben, 1730-ban Malackán novicius, 1738-ban pappá szentelik. Először több éven át a bölcseletet, majd a teológiát tanítja. Ezért definitorrá is választották. 1762-ben az. osztrák rendtartománynak, 1764-ban a szalvatoriána provinciának vizitátora. Közben a klarisszáknak is lelkiatyja. Kétszer, 1768—71, 1777—80 a mariánusok provinciálisa. Meghalt Pozsonyban 1783 ápr. 25-én. A Collectanea szerzője. 5 Farkas, i. m. 82, Concisi Annales, 106, Szinnyei, XIII. 1909, 1230. 6 Nieberle munkája először 1714-ben jelenik meg. — Budapest-belvárosi rendház könyvtára. 7 V. ö. Farkas, 65 ; Concisi Ann., 102 ; Szinnyei, XIV. 1914, 367.