P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Igali Fábián, 1454

téllyel bíró Farinerius-féle szabályokra, de másrészről itt-ott azokat ki kellett javítania, határozottabb formában, így mondom : őszintéb­ben kellett belőlük a fegyelmi követeléseket kiolvasni. S itt lép közbe Igalinak hatalmas magyar egyénisége, aki latin nyelven ugyan, de magyar szókimondó egyenességgel és Őszinte becsületességgel hajtja bele provinciáját a fennköltebb gondolkodásba és a szentferenci bűn­bánó élet vállalásába. Igalinak eme konstitúciói tehát nemcsak mint magyar aszkétikus hagyaték, de mint irodalmi és történelmi emlékmű is megérdemli figyelmünket. Farinier Vilmos generális határozatai általánosságban a rend fe­gyelmét óhajtják előmozdítani. 1 Követik Szent Bonaventurának a nar­bonnei káptalanon hozott határozatait ; mégpedig a külalakban (szin­tén XII fejezet), azután nagyjában a tartalmát illetőleg is, 2 De nem határozott és nem erélyes. A szegénység dolgában pl. megkülönböztet olyanokat, akik fratres indigentes, vagyis szűkölködő rendtársak. Ezek alatt azokat érti, akik rokonaik vagy barátaik révén nem tudnak annyit szerezni, s nincs annyi anyagi tehetségük, hogy ruházatot vegyenek maguknak. S a rendelet inti a guárdiánokat, hogy addig maguk ne öl­tözzenek föl, amíg összes alattvalóiknak nincs meg a kellő ruházata. Azt hiszem, erről a pontról lehet leginkább következtetni arra, hogy a XIV. század közepén a laza irányzat mennyire virulóban volt Szent Ferenc rendjében. Ügy e határozatokból, mint egyéb tartományi káptalanok rendelkezéseiből az állapítható meg, hogy bizony a vita communis, a szerzetesi közös élet a halálán van. Ez a folyamat különben abban az időben a többi rendekben is észlelhető. Egy század múlva Igali Fábián a F'arinier-féle szabályok tekin­télyének ellenére kihúzza minden laza felfogás méregfogát. Szavaiban határozott, erélyes ; ha kell : szigorú és minden ballépést súlyos bün­tetéssel sújt. 3 Ali. fejezetben elrendeli, sőt megparancsolja összes alatt­valóinak, hogy senki ne merészeljen tulajdon gyanánt valamivel ren­delkezni. Pl. lóval, ruhával ; de leginkább és főkép óvakodjanak pénz érintésétől, visszatartásától és egyéb dolgoktól. Aki ez ellen vét, súlyo­san bűnhődjék és csak a Provinciális oldozhassa föl. 17. fejezetében ki­mondja, ha valaki álpredikátornak csap föl és ezt pénzszerzésre hasz­nálja, mint csaló vettessék börtönbe és ott fogva tartassék, míg tarto­mányfőnöke nem ítél fölötte. Ha laikusok, intsék meg őket és a haj­koronát tetessék le velük ; ha háromszori figyelmeztetésre sem teszik 1 V. ö. Chronologia H istorico-Legalis O. F. M., I. Na poli. 1650, 64—85. 2 Constitutiones Generales Narbonnenses. V. ö. Opera Omn. S. Bonav., VIII, 449-—67. Quaracchi-kiadás. 3 V. ö. Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei, i. m. 115—116.

Next

/
Oldalképek
Tartalom