Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
X. Pantheizmus-e Assisi Szent Ferenc természetszeretete? Irta: Dr. Madarász István
Dr. MADARÁSZ ISTVÁN : SZENT FERENC TERMÉSZETSZERETETE Hol a pantheismus ebben a fölséges himnuszban ? Hol a halvány nyoma annak az elmosódásnak, mely az Isten és a teremtmények közti különbséget akarja eltüntetni ? Szent Ferenc dicsőíti ebben az Urat, mint Teremtőt és hálát ad neki minden teremtményért, melyet az ember boldogítására teremtett. Éles különbséget von a »fölséges és jóságos Ur« között, akit egyedül illet dicséret, dicsőség, imádás, áldás és az egyes teremtmények »urunk-bátyánk a nap, holdnénénk, szélöcsénk, vízhugunk, földanyónk« között, akiket felszólít, hogy dicsérjék, áldják, szolgálják az Urat s adjanak hálát neki. A legtökéletesebb dualismus nyilatkozik meg benne. A pantheista nem tudja ilyen misztikus áhítattal szemlélni a természetet. Nem alázkodik meg az abban megnyilatkozó isteni szépség és bölcseség előtt, ajka nem nyílik imára, hanem öntudatos fölénnyel áll vele szemben, mint vele egyenrangú s legfeljebb egy Te szóban fejezi ki elragadtatását, mint egy monista mondja. Szent Ferenc természetszemlélete és élvezete dogmatikai szempontból teljesen kifogástalan. Ö Istent kereste a természetben, Istenért szerette azt, de nem Isten lényének emanációját, nem Isten lényegének a teremtményekben való felaprózódását látta benne, hanem Isten bölcseségének, hatalmának, jóságának és legfőképen szeretetének megnyilatkozását. Jobban érezte azt át, mint bármely más szent, élénken át volt hatva a mindenütt jelenlévő, jóságos Istenbe vetett hittől s épen azért szerette a természetet a sziklától kezdve a napig s a fűszáltól a halhatatlan emberi lélekig. 1) Ö belevitte a szeretetet, ezt a ritka emberi erényt a természetbe s kiterjesztette az értelmetlen, sőt élettelen teremtményekre is. Nálánál senki jobban nem tudta Isten gondolatait a természet könyvében megtalálni s megérteni. Szent Ferenc természetszeretete és szemlélete azonos az Úr jézus természeti felfogásával is. Szent Ferenc e tekintetben is az evangélium hű követője volt. Némelyek Krisztust a Jordán vidékén prédikáló Assisi Szent Ferencnek mondják és Renan kijelenti, hogy ő Krisztust olyannak képzeli, mint amilyen a szeráfi szent volt, aki Krisztus tanainak legméltóbb követője. Merész volna összehasonlítást tenni az Isten-ember és a gyarló halandó ember között, de kétségkívül igaz, hogy a Galilea lankás vidékein prédikáló, természetkedvelő isteni Mester és az assisi tanítvány között sokban, de főleg a szegénység és a természet szeretetében rokonvonás van. Mindkettőnek álláspontja a természettel szemben a Credo első ágazata : »Credo in unum Deum, Patrem omnipotentem, Creatorem coeli et terrae, visibilium omnium et invisibilium.«*) *) Gyönyörű az a jellemzés, amit H. Federer ad Szent Ferencről : »Es langweilte ihn alles, was nicht einen Funken Gottes in sich trug. Abgeschmackt und armselig kam ihm alles vor, was nur nach Menschlichkeit roch. Er fühlte immer schärfer, dass Gott näher und herrlicher rings um uns walte, als so eine blödes, rohes Menschenauge bemerke, dass alle Güte und Zuneigung, wie sie in kleinem heissen Bächlein durchs Irdische fliesst, nichts ist als ein Tröpflein der unerschöpflichen Liebe Gottes. Ganz klar sah Franz die göttlichen Umrisse in den Menschen, in den Ereignissen, sogar im Weben der Natur. Nicht wie eine Pantheist, der alles vergöttert, sondern wie ein Geschöpf, das das Erschaffensein als eine unbeschreibliche Gnade empfindet und den Spuren der Gotterhand in allen Werken nachgeht.« (Der heil. Franz von Assisi. München 1908. 37. 1.) 3) Jörgensen pedig ezt mondja: »Er verwechselt niemals weder Gott noch sich selbst mit der Natur und der Stimmungswechsel des Pantheisten zwischen orgiastischen Rausch und pessimistischen Grauen ist ihm ganz fremd .. . Der Standpunkt des H. Franz der Natur gegenüber ist voll und ganz der des ersten Artikels im Glaubensbekenntniss — er glaubt an einen Vater, der zugleich der Schöpfer ist.« (Der h. Franz von Assisi. München 1911. 494. 1.)
