Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

IX. A Franciskánusok atyai öröksége. Irta : P. Zadravecz István O. F. M

Rendje különös módon örökölte a barátság lelkét. Nyíltak, őszinték a testvérek egymáshoz, szerető megértők embertársaikhoz. Soha egy nemzet, illetőleg nyelv nem adott nekik e nagyszerű lelkületért oly megkapó elnevezést, mint a magyar: »barát«. Latin, olasz, vagy egyéb nyelv: Fráter, frate — testvér-nek nevezi őket, a magyar »barátinak, mert a sokat szenvedett magyarnak, a mindenkitől megcsalt, félrevezetett magyarnak soha senki nem volt oly őszinte segítője, sőt barát-ja, mint a franciskánus. És amit a nemzet összessége tapasztalt a történelem folyamán, a meleg, segítő »barát«ságot, azt nap-nap után élvezik azok, kik közelebb juthatnak a barát megértő szívéhez. « A legarcátlanabb árulások korát éljük ... Judások hemzsegnek közéletünk terein, mosolygós, hamis csókkal ajkukon... — Amit barátságnak mondanak ma, az számítás, önzés, — vagy csupa testiség... Tanuljatok szent Ferenctől barátok lenni... szeretni egymást rang, nem nélkül, Jézusban, — s a nemzet, rang- és nem-veszedelmei, boldogtalanságai édes barátsággá lesznek. Ez Atyánk szívének második öröksége. III. Legyetek Apostolok! Azzal a lelkülettel, mely nem ad nyugtot, mely ösztökél, űz, hajt mindenüvé Krisztust hirdetni, adni. »Charitas Christi urget nos.« Ez a legkrisztusibb tulajdonság, hisz ez a »Megváltás«. Szent Ferencet Krisztus hasonmásának szokták nevezni, nemcsak a krisztusi sebhelyek miatt, hanem még inkább a krisztusi élet és lelkület buzgó utánzása miatt. Ferenc bűnbánatnak szentelte egész életét, e gondolatra övezte fel testvéreit, ez életcélt tűzte ki mindhárom rendje elé. Azonban a bűnbánat nem elvonulásban, remetemódban folyt le, hanem missziózásban. Vagyis szent Ferenc nem annyira önmagában bánta a bűnt, — hisz e derűs lélekre nem igen tapadt ilyesféléből — hanem üldözte a bűnösben, bánatta bűnös embertársával. Tiszta, bűntelen lelkével bűnbánatot hirdetett, derűs szeme záporkönyeket hullajtott a világ bűneiért... Csodálatos módon hitte magát a világ misszionáriusának, hisz Isten sorella Chiara révén azt üzente neki, hogy: »Non sibi soli vivere, sed aliis proficere.« Hát még a San' Damiano megelevenedett feszülete? szinte parancsot adott neki a misszióra GRECCIÓ1 KARÁCSONY. (E. von Steinle.)