Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

IX. A Franciskánusok atyai öröksége. Irta : P. Zadravecz István O. F. M

folyást engedett, és mulatóhelyein, színházaiban, mozijaiban már csak a sárszagtól tud bódulni, már csak a fertőből enni ? ... Ennek az embernek, melynek leányai, nővérei, sőt anyái mindent kitalálnak, hogy méltók legyenek a »némber« elnevezésre ? ... Avagy ennek az embernek, mely rongyaiban elzüllött, éhségében elvadult, nincstelenségében kétségbeesett ? ... Pedig — e boldogtalan, örömtelen szívű seregeket csak szent Ferenc öröksége gyógyíthatná meg!... Legyetek hát vidámak, örvendők az élet, a mai élet mérhetlen súlya alatt ti, kik szeplőtlenek vagytok szívben, tiszták testben, ártatlanok lélekben... II. Legyetek barátságos lelkületűek! Legyetek testvérek! Azzal a barátsággal, mely a lélek szépségein alapszik s szépségeiből ösztönösen tör elő, hogy jót, nemeset tegyen barátjával. Barátság! egészen lírai és költői fogalom!. .. Oly nemes, hogy méltó volt Krisztustól az ígéretre: »ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük«. A szigorú értelemben vett barátság tehát zártabb körű és körülbelül ugyanazon a szellemi magaslaton álló szívek közt fejlődhet ki. Itt nemcsak ezt a szűk barátságot hirdetem. Hanem azt a tágabbat, többet adót, sokakat felkarolót is, amely tulajdonképpen finomított és erősen dolgozó »felebarát«-i szeretet. Krisztus mind a kettőt élte. Különösen szerette Jánost, barátainak mondotta apostolait, s mindvégig szerette őket. De aztán lángolón, igazán krisztusi módon szerette az embert is, hisz »gyönyörűsége az emberek fiai közt élni«. Nemcsak e fohász: »Jesus Deus noster« szentesíttetett, hanem ez is: »

Jesus amicus noster«. íme Szent Ferenc példája. Szem előtt tartva atyánk költői, sőt vidám lelkületét, el sem tudjuk másnak képzelni, mint legjobb, Iegmegértőbb, legszeretőbb barátnak. Assisiben, Umbriában nézett bele az életbe. Ott pedig, Umbriában oly énekesnek mutatkozik az élet. Az ég oly azúros, a napsugár oly szikrázó, az alkony oly lágy, a csillagos éjjelek oly beszédesek és titokzatosan csendesek, mint sehol a föld hátán. A vidék oly változatos és elragadó, a föld oly buja és gazdag, a virág oly pompás és illatos ... Egy kevéssé fogékony lélek kell csak hozzá és poétát termel belőle Umbria. Szent Ferenc pedig fogékony lélek volt, tehát poétává lett; nagyon fogékony lélek volt, tehát szerető jóbaráttá lett. Míg gyermek és ifjú korában a föld nótája tört elő ajkán, máris a finomságnak, műveltségnek, udvariasságnak legtermészetesebb példánya volt. Assisi ifjainak kebelbarátja, Assisi ifjúságának illatos virága, összejöveteleiknek, baráti köreiknek, asztalaiknak királya... És mikor egészen istenhez fordult, ifjúságának éneke nem fagyott meg ajkán, csak megnemesült, megerősödött, megvégtelenült egyetlen tárgyától: Istentől. Umbria poétája elfordulva ifjú társaitól, nem veszítette el emberszeretetét, hanem még nagyobb finomsággal, műveltséggel, igazi, nagy szerető barátsággal fordult azokhoz, kik megértették és