Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

IX. A Franciskánusok atyai öröksége. Irta : P. Zadravecz István O. F. M

A franciskánusok atyai öröksége. írta: P. ZADRAVEC ISTVÁN 0. F. M. agy viták dúltak századokon keresztül és még ma sincs egészen eldöntve: vájjon szószerint kell-e venni a haldokló szent Ferenc testamentomát, mellyel szívét Porciunkula templomocskának hagyja. »Ugyanis — írja szent Bonaventura — a szent férfiú e helyet a világ bármely helyénél jobban szerette. Mert itt kezdte alázattal, folytatta hősi erényességgel és befejezte boldogsággal szent életét.« (Leg. Major cap. II. §. 8.) E kedvenc szent helynek hagyta hát holta utánra a szívét, míg a testét mélységes alázattal »Collis internus« — a pokol dombjára parancsolta elásatni. Ez örökségük hitelességeért nagyon sokszor és nagyon élesen szálltak síkra a kis Porciunkula lakói. Egész nagy irodalma van e történelmi kérdésnek. Bár nagyon szívesen veszem én is szószerint Porciunkula örökségét, azonban tudva szent Ferenc Atyánk poétikus hajlandóságait, úgy vélem, hogy a szív elhelyezésének testamentomát inkább poétikusan, átvitt értelemben mondta. Azaz a testi szív elhelyezésével azt akarta hangoztatni, hogy a Porciunkula jelenlegi és a jövő beláthatatlan időkben élő testvéreire hagyja, testálja szívének kincseit, erényeit. És Porciunkula lakóinak és a velük közösségben élő testvéreknek lesz kötelessége az ő szíve erényeit élni és azokat másokba is önteni. így aztán nemcsak Porciunkula lett szent Ferenc szívének örököse, de szent Ferencet szerető, erényeit, szívének sajátos tulajdonságait élő, vagy utánzó minden ember dicsekedhetik ez örökséggel. Szent Ferenc e szív-testálásának immár hétszáz éve. Az azóta lefolyt hétszáz év alatt sok és veszedelmes hullámokon ringadoztak át a szívek. De soha nem táncolt oly nyugtalanul, soha nem hánykolódott oly bizonytalanul, soha nem roncsolódott össze oly szánandóan az emberi szív, mint ma . . . Miért ? Mert nincs elég erkölcsi tartalom a szívekben! Az emberi szív ugyanis nemcsak egy húsdarab, hanem Isten akaratából, Isten akaratát élni tartozó szellemi központ... És pehelynél is súlytalanabb, értéktelenebb lesz, ha nem éli, tartalmazza az Istent, — s akkor ki is van szolgáltatva minden szélfuvalatnak, s szenvedélynek. Viszont megmérhetlen súlyú, értékű lesz, ha Isten és átélt törvényeinek a tartálya. Az ilyen szív aztán nem is imbolyog ám, nem fut versenyt a forgó földdel, a rohanó bolygókkal, nem felejti ott magát a földszagnál, hanem ural mindent, lenyűgöz mindent és felemel mindent!... Isten szíve szerinti szív!...