Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
VII. Szent Ferenc jelentősége a világtörténelemben. Irta: Turi Béla
arculatának és szellemének kifejezője maradt és állandóan képviseli s a világ elé állítja azt az ideált, mely a spalatói útról visszafordult assisii világfi elé tárult és amelyet szent Ferenc nem hirdetett, hanem megvalósított. A szent Ferenc rendje hű őrzője és végrehajtója maradt a Testamentum breve-nek, szent Ferenc ama végrendeletének, melyet az utolsó napokban Pratoi Benedek testvérnek diktált: »írd meg — mondotta a hagyomány szerint —, hogy megáldom minden testvéremet, kik e rendben vannak s a világ végéig eljövendők lesznek. Röviden csak három mondatban adom tudtukra akaratomat és kívánságomat minden mostani és ezután élő testvéreimnek. Először reám és végakaratomra való emlékezéssel mindig szeressétek egymást, miként szerettem őket, azután mindig keressétek és tiszteljétek úrnőnket, a Szegénységet és végül mindig hűséggel és engedelmességgel viseltessetek az anyaszentegyház és elül járói iránt « A szent Ferenc rendje eme történelmi hivatással él, virágzik és működik 700 év óta. Természetes, hogy mint minden intézmény, a történelem fordulata és szükségei szerint a szent Ferenc-rend is más-más történelmi fejlődést és munkakört mutat fel. Majd a harcokban járt elő, majd az egyház diplomáciájában nyert szerepet, majd tüzelte a lelkeket, majd az Úr szöllőjének megmunkálását végezte, de hivatásának ama lényege és jellegzetessége mindig megmaradt, melyet a Testamentum breve kifejez és ami szent Ferenc egész egyéniségének kiáradása volt. Ez örökletes maradt a szent Ferenc alapításán. Szent Ferenc rendjét az il Poverello sajátosságai, lelki tulajdonai, szelleme mint zománc vonják be, mely védi, konzerválja, hordozza azt a történelmi levegőt, tradíciót és valóságot, mely a XIII. század első évtizedeiben Porciunkula jelentett. Szent Ferenc történelmi jelentőségét igazolja az is, hogy szent Ferenc rendjében fenmaradt mindenkorra és az Alapító lelki hatása alatt állandóan kifejezésre jut az ő szelleme. Ha kissé különösnek is látszik, de szent Ferenc történeti jelentőségének újabb bizonyítéka, hogy szent Ferenc lett abban a században a lelkeknek Krisztus felé fordítója, mely a szellemében, fejlődésében legjobban eltért a krisztusi ideáltól és az evangéliumtól. A napraforgó mindig a napra, a világosságra fordul. Szent Ferenc szelleme fordítja a lelkiség elszáradása és elapadása idején a lelkeket Isten felé. A kultúrában túlterhelt és a szellemi tápláléktól is megcsömörlött XIX. századvég vallási renaissancejának levegőjében szent Ferenc silhuette alakja vetődik át legláthatóbban. Egy pillanatra nem is érti az ember, hogy hogyan és miért ? Ha jobban megnézzük ezeket az Istent és lelket kereső embereket, látjuk csak voltaképen, hogy ezek az emberi lelket is keresik. Az Assisibe járó emberek a lelkük birtokába szeretnének jutni, melyet elveszítettek. A Subagion, mint ,Kalvária úton a lelkük megváltását keresik. De hát miért épen Assisibe, a szegénység lovagjához vezet a modern lelkek zarándoklásának útja ? Mit keres a kultúra kényeztette s elpuhult ember Subagio kopár szikláin, vagy akár Subagio oázisán : Carceri-ben, hol azonban mindenhez az önmegtagadás, a lemondás emléke tapad? Az bizonyos, hogy ma a szent Ferenc ú. n. negyedik rendjének, a szellemétől megihletett, kiváltságosabb szellemeknek legtöbbjét nem az önmegtagadás szellemének szeretete és gyakorlása vonzza. De a bensőségesebb élet után való vágy, a bensőség iránti érdeklődés szent Ferencben a lemondás és önsanyargatás mögött megérzi szent Ferenc lágyabb, bensőségben szinte megolvadt lelkületét.