Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

VII. Szent Ferenc jelentősége a világtörténelemben. Irta: Turi Béla

Naptestvér Éneke címén ismeretes, kétségtelenül számos lélekben keltett ragyogó derűt és gondolatokat. Egyben az az öröm áradozik az énekéből, melyről az Úr biztosította őt országában. Fejedelemségének fenséges himnusza ez, szolgálat és hálaadás egyben. Nem dythirambus, amilyent költők írnak, de az imádságos lélek játszi dala. Evvel a dalos lélekkel hódította meg szent Ferenc a világot, mint a szegénység úrnőjének lovagja. Valami más hang csendül itt szent Ferenc ajkán, mint amilyent az öntökéletesítésüket kereső, elzárkózó szerzetesrendek falai, vagy a remeték pusztái visszhangoztak. A szegénység zászlójával lázítók hangja meg épp az ellenkező. Kétségtelen, hogy szent Ferenc rendje és a régi szerzetek között észrevehető az a külömbség is, hogy szent Ferenc rendjében a kifelé hatásra való törekvés, a mások megszentelése fokozottabban lép előtérbe a befelé fordult szerzetesi közösségi élettel szemben s ennyiben van szent Ferenc fellépésében szakítás a szerzetesség régi hagyományos fejlődésével. De a lényeg mindig az marad és szent Ferenc egyéniségének abban van a hatása, hogy ő se az egyik, se a másik célt nem tűzi ki elvül, nem elvekhez keres regulát, életet, hanem éli az evangéliumot, zengve az élet örömét és Isten dicsőségét. Szent Ferenc fellépésének és hatásának világtörténelmi jelentőségét tehát mindenekfelett saját egyéniségének rendkívülisége és kifogyhatatlan varázsa adja meg, mely nem korlátozódik arra a 44 évre, melyre földi élete terjedt. De szent Ferenc alakja és szelleme tovább élt rendjében is, melyet alapított és szelleme csodálatos frisseségben támad fel a történelem minden korszakában, mikor az emberek az evangéliumi egyszerűséget és lelkiséget feledni kezdik. A franciskánus szellem képviselői és a franciskánus irodalom művelői vitatkozhatnak és vívhatják a szent Ferenc korában már megkezdődött és utána is folytatódott ellentétes felfogások harcait a franciskánus regula, vagy törvényszerzés körül, ez nem érdekli és nem érinti azoknak a millióknak érzésvilágát és szellemi orientációját, kik szent Ferenc bájos egyéniségének szentségét tisztelik. Egészen egyre megy, hogy szent Ferenc végrendelete tartalmazott-e mást, vagy többet, mint ahogy San Damiano templomában az Úr szándékát felismerve, az evangélium szószerinti szavaiban a testvéreknek a regulát megadta ? A tömegek nem kérdezik és nem kutatják, hogy szent Ferenc utolsó szavaival és rendelkezésével akart-e még egy utolsó kísérletet tenni, hogy a kisebb testvérek rendjében a miniszterek és a tudósok bölcs meggondolásaival szemben mindenben a Rivo Torto és a Porciunkula ősi szellemét és szegénységét hagyja a rendre. A keresztény világ egyet tud és érez, hogy szent Ferenc a történelem számára olyan rendet alapított, mely máig leghívebben valósítja meg a Szegénység Úrnőjének és szellemének szolgálatát, melyet szent Ferenc a testvérektől megkövetelt. Szent Ferenc rendje él úgy a hívek gondolatvilágában, mint az evangéliumi testvériség szép példája. A magyarul »barátokénak nevezett franciskánusokban látja és érzi meg a keresztény világ azt a testvért, kit a szerzetesi öltözet és regula nem különített el a nagy evangéliumi testvéri közösségtől. Ők a kisebb testvérek, az egyszerűek, az alázatosak, az igénytelenek és ezért kisebbek, nem mintha az evangéliumi tökéletesség volna kisebb bennük. Ez a néppszihé, sőt nemcsak a népnek, de a világnak a szent Ferenc rendjével szemben táplált eme közvetlen érzése és megteremtett lelki kapcsolata a történelmileg előállott bizonyság, hogy szent Ferenc rendje az il Poverello-nak olyan alkotása, mely