Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXXI. A Szent Ferencrend hierarchiája. Összeállította: P. Takács Ince O. F. M

A magasabb egyházi méltóságra emelkedett franciskánusok számra nézve a XIII. században voltak legkevesebben, de egyéniségük értéke tekintetében a legkiadósabbak. Ott díszelegnek S. Bonaventura, IV. Miklós, az első ferences pápa, Peckam jános can­terbury érsek, de Carbio Miklós, IV. Ince káplánja és életírója, Odo Rigaldi. A XIV. század ferences főpapjainak meglepően kiterjedt működési terrénumát látjuk. Az avignoni pápák alatt fellendülő missziós tevékenységnek legtekintélyesebb munkásai lévén, megtaláljuk őket Marokkóban, Tatárországban, Krimiában, Kínában és Grönlandban. A XIV. és XV. században túlteng a ferences főpapok száma, de visszaesést mutat az egyéniségek súlya tekintetében. Szent Ferenc rendjének ez ama kora, amelyben — nem egy értékes egyéniség mellett — a Nicolaus Glassberger és a rendi káptalanok gúnynévvel illette episcopellik virágoztak, ') kiket a méltóság utáni viszketeg, a könnyebb életmód vágya és a szerzetesi fegyelem alól való szabadulás hajlamossága vezetett magasabb egyházi méltóságokra. Bár a XIV. és XV. század ferences főpapjainak szám­beli túltengésétől nem áltathatjuk magunkat, mégis érdemükül kell betudnunk, hogy a hitterjesztés terén dicső emléket állítottak maguknak Nem mellőzve el azt sem, hogy a humanizmus túltengésének korszakában a főpapi teendőket sok európai egyházmegyé­ben is ők látták el. Ez a magyarázata annak, hogy a franciskánus hierarchia e száza­dokban oly számos címzetes püspököt mutat föl. A XVI.—XVIII. században a nagy felfedezések nyomában járó hitterjesztés mezején újból ott találjuk a franciskánus püspököket; Afrika, mindkét Amerika, India, Kina és japán egyaránt élvezték apostoli buzgóságuk hatását. A XIX. és XX. században a franciskánusokból lett főpapok jóformán mindmegannyi apostoli vikárius vonulnak el szemeink előtt, ami arra mutat, hogy főkép missionárius tevékenységet folytattak, főkép Kínában, Délamerikában, Indiában és mindenfelé, amerre csak a Ferencrend három ága elterjedt, vagy a hitterjesztésre küldetést kapott. * Munkámban rubrikák szerint osztottam be az egyes főpapokra vonatkozó ada­tokat. Négy oszlopot állítottam fel. Az elsőben a főpap nevét, egyes esetekben előbbi, a rendben elfoglalt hivatalát jeleztem röviden, és azt, hogy a Ferencrend mely ágához tartozott. (Kapucinus, konventuális minorita volt-e?) Ahol ez a megkülönböztetés nem szerepel, ferencrendi, vagyis a kisebb testvérek rendjéhez tartozó egyén értendő. A má­sodik rubrikában az egyházmegyét s az illető hierarchiai rangját (bíbornok, érsek, püspök) tüntettem fel. Legtöbb esetben arra is kiterjeszkedtem, hogy földrajzilag is fogalmat alkothassunk magunknak az egyházmegye, illetve a működési terület hollétéről. Azért zárójelben mellékeltem az érsekséget, melyhez az egyházmegye tartozott; illetve feltün­tettem az országot vagy világrészt, amelynek területén volt. A harmadik oszlopba kine­veztetésének idejét illesztettem be, hogy így a kor, amelyben élt és működött, azzal fel­tűnjék. Mellőztem, hogy főpapi működése tartamát rögzítsem, mert ez igen sok esetben ') Pl. v. ö. Chronica Fr. Nicolai Glassberger in Analect. Francisc. t. II. 188 oldal; ahol az assisi káptalan (1354.) többek közt kimondja : »Item, quod Episcopelli scandalizantes Ordinem non recipiantur intra loca frairum nec eis socii assignentur. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom