Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVII. Szent Ferenc és a művészet. Irta: Divald Kornél

Eletében Szent Ferenc tanítványai beérték még az említetteknél is igénytelenebb templomokkal, kápolnákkal s lakóhelynek kunyhókkal; de alig hogy hirdetni kezdték tanítását, akkora tömegek tódultak a szívhez szóló, újszerű prédikációk hallgatására, hogy az új rend számára, amelyet a városi polgárság karolt fel leginkább, utóbbi maga sietett óriási templomokat építeni. Röviddel Szent Ferenc halála után már emelkedtek a templom falai még életében kiszemelt sírhelye fölött. Az óriási alapépítményre falazott, messze földön uralkodó hatalmas építészeti alkotással monumentalitás dolgában még ma is csak kevés székesegyház vetekedik. A templomnak a cisztercita egyházak egyszerűségére emlékeztető alaprajza, külseje-belseje egyaránt, mégis hű tükre Szent Ferenc szellemének. S Itália építészei egyebütt is ezt követve, már a XIII. században a szigorú architektonikus felfogáshoz tértek vissza s a mindent elborító faragott pompát mindinkább mellőzik. A San Francesco templom Assisiben kettős épület. Hatalmas kriptának elgondolt alsó része s az ennek falain emelkedő magasabb felső templom egyaránt óriási keresztalakú csarnok és szinte minden zugából hallható a szent beszéd, látható a főoltár, mert oszlopok, pillérek, kiszögellések nem törik meg a hangot, nem rekesztik el a hívőket az istentisztelet főtényezőjétől. Külsején, belsejében alig van faragott díszítés, művészi jellege mégis elvitázhatatlan. A súlypont ebben, különösen a felső templomban, a keresztalakban egybenőtt kettős csarnok mesés térhatása s keresztboltokkal tagolt belseje arányainak harmóniája. A csúcsíves stílus, amelynek jegyében Közép- és Nyugat-Európa építészete legszebb diadalait aratta s boltozatainak bordás szerkezetével a hatalmas csarnokok harmonikus betetőzését lehetővé tette, főleg a ferencesek templomai révén, utóbbiak szellemémének megfelelően módosítva terjedt el Itáliában. Az északi gótikus dómok itt nemcsak azért nem szolgálhattak a templomépítéshez mintául, mert az antik művészet hagyományai, különösen Toszkánában, szívósan tovább éltek, de minden bizonnyal klimatikus oknál fogva sem. A pillérek és a támasztó ívek vázán kívül szinte minden tömör falazást kiküszöbölő északi gótika a templomot óriási ablakaival valósággal mesés pompájú üvegházzá alakította át, aminőben a délszaki égalj forró nyarában szinte elviselhetetlen lett volna a tartózkodás. Viszont ha a tömörebb falazást az északi dómok pazar díszítő apparátusával tetézik, az építészet az olasz mesterek keze alatt is ép oly fajta dekoratív játékká fajult volna el, mint a fehér márványból fölépített milánói dómon. Az építészet igazi művészi tartalma mindenkor a térhatásban s az épület részei arányainak harmóniájában nyilvánult, aminek Itáliában a román stílus korából is szép számmal maradtak fönn példái, különösen Firenzében. A ferences szellemnek köszönheti Itália, hogy építészete a gótika korában sem válik merő díszítő művészeté, mint már-már Piza románkori templomai is, de mesterei egyre fokozottabb mértékben a tiszta architektonikus hatást hangsúlyozzák, úgy hogy Thode szerint a quattrocento korában az építészet az antik díszítő elemek fölkarolá sával szinte csak köpenyeget cserélt s a gótikus elemeket könnyű szívvel félretéve, a renaissance építészet művészi hatásának lényege ugyanaz maradt, mint ami Arnolfo di Cambio vagy Giotto épületeit jellemezte.