Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXV. Olasz ferences költők. Irta : Dr. Várady Imre
vanitati«, 1) míglen egy napon Szent Ferenc prédikációját hallgatván, csodálatos látomása volt, melytől lelke mélyéig megrendülten bűnös élete tudatára döbbent s a rendbe való felvételét kérte. Azontúl Szent Ferenc legkedvesebb társai közé tartozott s később a francia tartomány generálisa lett. Hírét, nevét, költői koszorúját, a »világ békétlenségét« ugyan Krisztus békéjével cserélte fel, de az elhamvadt hiú földi érzésekkel együtt aligha mult ki szívéből a költészet szeretete is. A hagyomány csak poétikus vízióiról tud, mégis fel szabad tennünk, hogy aki előbb tehetségével világi fejedelmek kegyéért versengett, élete új célja szolgálatában Isten dicsőségét sem zengte kevesebb örömmel és hatásossággal. Énekei azonban közkinccsé válva elvegyültek a társakéi közé s a tudomány ma csak Guglielmo Diviniről, a IV. Henrik császár által megkoszorúzott udvari poétáról tud bizonyosat, de egyetlen emléke sincs a későbbi Pacificus testvér költői munkásságáról. A szerzetesi alázat névtelenségében merültek el az isteni szerelem első trubadúrjainak többi énekei is, bár számuk egyre nőtt s hamarosan egész Umbria visszhangzott tőlük. A kezdetben megvetett és kigúnyolt testvérek működésének bűvös hatásáról, az Isten szent »hóbortosainak« gyors elszaporodásáról jellemző adattal szolgál Riccardo da San Germano-nak a montecassinoi könyvtárban őrzött krónikája. »Ugyan e hónapban« — 1233. júniusában, mondja a szűkszavú elbeszélés, — »valami fráter ]. jött Szent Germanus templomához szegényes ruhában, amilyet a kisebb testvérek viselnek, kürtszóval összehívta a népet és fenhangon háromszor Alleluját kiáltott, mire a sokaság Allelujával felelt, ő maga pedig ismételten azt mondta: Benedictu laudafu et glorificatu lu Patre, benedictu laudatu et glorificatu lu Filu, benedictu laudatu et glorificatu lu Spiritu Sanctu. Alleluja, gloriosa Donna. és ugyanígy feleltek rá mindannyiszor a gyermekek, akik körülvették.« 2) Hogy ferences volt e a harsonás barát, akit más források különben térdigérő szakállal, fekete köntösben ábrázolnak, nem lehet megállapítani, de nyilvánvaló, hogy a túláradó vallásos érzés ilyenféle megnyilatkozása Szent Ferenc követőinek példája nélkül elképzelhetetlen s alig néhány évvel a Poverelló halála után még elég rendkívüli volt ahhoz, hogy az emberek kedélyét különös erővel ragadja meg és a krónikások feljegyzésre méltó jelenséget lássanak benne, sőt az esztendőt, melyben e furcsa zarándok az olasz városokat sorra járta, az Alleluja évének nevezzék el róla. Az első nagynevű franciskánusok, Celanoi Tamás és Szent Bonaventura csak latinul írtak. Ők alkották a krisztusi gondolat második hőskorának két nagy époszát, Szent Ferenc első életrajzait. Celanoi Tamásnak tulajdonítják ezenkívül némelyek a Dies irae megrázó erejű strófáit, míg Szent Bonaventura a gyöngéd Ave, coeleste lilium szerzőjeként szerepel, melynek kristálytiszta, bájos melódiája Fra Angelico angyalainak ajkára volna illő s mint lágyan zengő templomi csengetyű szava, emelkedik ki a középOzanam id. m. 95. 1. jegyzete. Crestomazia italiana dei primi secoli per Ernesto Monaci. Città di Castello, 1912. 35. 1.
