Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIV. A harmadik rend történelmi méltatása. Irta: P. Unghváry Antal O. F. M

ból. A legtöbb szerzetesrendnek sincs annyi szentje, mint amennyit megérlel az az evangéliumi kovász, amelyet Isten szegény szolgája, Szent Ferenc a harmadik rendben elhelyezett. Hogy csak egynéhányat említsünk, ott van Árpádházi Szent Erzsébet, Szent Lajos francia király, kortonai Szent Margit, Szent Ivo, Szent Elzeár, Vianney Szent jános arsi plébános, stb. Ez a néhány ideiktatott név is azt igazolja, hogy a harmadik rend minden állapotban megtermi az életszentség virágait. De nemcsak szenteket, hanem nagy és kiváló férfiakat is produkált a harmadik rend. A nagy Morus Tamás, Garcia Moreno, Dante, Giotto, Petrarca, Columbus, Vasco di Gama, L. Galvani, Al. Volta, Liszt Ferenc, stb. egytől-egyig a harmadik rend tagjai voltak, nem kis fénnyel árasztván el azt a lelki testvérületet, amelyhez életükben tartoztak. Pápák, királyok, fejedelmek, püspökök, papok a múltban és a jelenben egyaránt örömmel sorakoztak Szent Ferenc zászlója alá és dicsőségüknek tartották, hogy Assisi nagy szentjének fiai lehettek és lehetnek. Szent Ferenc vonzóereje az evangéliumban van, amely nemcsak tökéletessé, hanem már itt a földön boldoggá teszi az embert. Az evangéliumban lefektetett életelvek annyira megfelelnek az ember természetének és azt annyira kielégítik, hogy azok birtokában nem is kíván többet az ember. Krisztus isteni bölcsesége legjobban tudta, hogy az emberi természetnek mire van szüksége. Ezért az evangéliumi élet nemcsak az erkölcsöknek felel meg legjobban, hanem az emberi természetnek is. A szenvedélyek sokszor természetellenes irányba sodorják az embert és meghamisítják az evangéliumi életet, amelyhez pedig minden ember ösztönszerűen vonzódik és amelyet mindenki csodál. Szent Ferenc a maga személyében a legmagasztosabban valósította meg az igazi evangéliumi életet. Nem új fajta élet az, amelyet ő él, hanem a legtökéletesebb megvalósítása annak az életnek, amelyet Krisztus a maga evangéliumával az embernél el akart érni. Bűn és szenvedély nélküli új Ádám lett Szent Ferencből, akiben még nem tett kárt a bűn. És ez az, ami kortársainak és az egész utókornak iránta megnyilvánult rokonszenvét és bámulatát felkeltette és az ő szellemét annyira kívánatossá tette. Szent Ferencben az evangéliumot bámuljuk és szeretjük. Es mivel Szent Ferenc a harmadik rend regulájában a legtisztább evangéliumot fektette le, ez vonzza az embereket. Ha pedig ezt a szellemet csak kis mértékben valósítjuk is meg, csodás eredményeket érhetünk el, mert nem az az egyszerű, keresetlen szavakból összerótt regula műveli a csodái, hanem a Krisztus szelleme, melyet az tartalmaz. És ez az egyszerű regula, mely századokon keresztül tömegeket mozgatott meg és nemzedékeket alakított át, még nem fejezte be diadalútját. Még igen nagy feladat vár reá a mai társadalomban és nincs kétségünk, hogy e feladatokat meg is fogja oldani.