Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M
Nővérein kívül sokan mások is ott voltak ágya körül, kiket, annak dacára, hogy tizenhét napig semmit sem tudott magához venni, az Úrtól csodás módon megerősítve, mosolygós, vidám lélekkel buzdított az Isten szolgálatára. Mikor érezte azt, hogy már csak kevés ideje van hátra, elhívatta Szent Ferenc gyermekeit, kiket megkért, hogy olvassák el az Úr szenvedéséről szóló evangéliumot és beszélgessenek el vele az Istenről. Nagy örömére szolgált az, hogy eljött a szent életéről híres, mindig víg lelkű Juniper testvér is. Klára tehát ő hozzá fordult és kéri, hogy mondjon valami újat az Istenről. Ki szólásra nyitván ajkait, az Isten szeretetétől lángoló szívéből oly sugarai törtek ki a szeretetnek, hogy azokat hallván, nagyon megvigasztalódott a szent szűz. Jelen volt a többi között Szent Ferencnek két társa is, úgy mint Frater Angyal, ki igen szomorú volt, de azért nem szűnt meg másokat vigasztalni és Leó testvér, ki szüntelen Szent Klára ágyát csókolgatta. ') Leányai közeli árvaságuk tudatában, egészen átadják magukat a fájdalomnak. Szívfájdalmukat csak növeli az, hogy erőszakkal kell könnyeiket visszatartani. Ha szabad folyást engedhetnének keservüknek, — mondja Celanoi, — ruháikat szaggatnák meg. A résztvevő szívek sóhajaiba egyszer csak Szent Klára szavai vegyülnek, ki ezúttal nem a körülállókhoz szól, hanem saját lelkével beszélget: »Távozz lelkem bátran, mert jó kalauzod lesz. Menj, mert az, ki téged teremtett, meg is szentelt és téged védve, mint anya gyermekét, oly gyöngéd szeretettel szeretett. Áldott légy Uram, ki engem teremtettél!« Hallva e beszédet, az egyik nővér megkérdezte tőle, hogy kivel beszélget? Feleié Klára: »Az én áldott lelkemmel beszélek.« Ekkor már közelgett lelke jegyese és vezére. Kis vártatva így szólt nővéréhez: »Látod-e te leányom, a dicsőség királyát, kit én látok?« Egy síró nővért megihletve az Úr lelke, amint a cella ajtaja felé nézett, testi szemeivel látta, hogy azon égi fénytől övezve, a szüzek sokasága jön be, kik fehérbe voltak öltözve, fejükön pedig aranykoronát viseltek. Köztük egy különösen kitűnt, kinek oly fényt lövelt koronája, hogy a sötét éjszakát is nappallá változtatta. Ki az ágyhoz érvén, hol Fia jegyese feküdt, gyengéden föléje hajol és szerető karjaiba zária őt. Ekkor az égi szüzek egy csodás szépségű palástot hoznak elő, azt Klárára terítik, ágyát pedig felékesítik. 2) Égi fényességben, az ég lakóitól környezve, a szüzek Szüzének Ölelő karjai közt adta vissza lelkét Teremtőjének Szent Klára. így tette az Úr méltóvá arra, hogy égi dicsősége már itt a földön kezdődjék, ki szerafikus erényeinek fényével az egész földet bevilágította, amint ezt születése előtt édesanyjának az Úr kijelentette. Halálának napja 1253. augusztus 11. »In crastino igitur beati Laurentii egreditur anima illa sanctissima praemio pevpetuo taureanda.« Mivel pedig szent Lőrinc napját mindig augusztus 10-én ülte meg az egyház, így biztos az augusztus 11-iki dátum. 3) Halálának híre mozgásba hozta Assisi népét. Férfiak és nők, a város apraja és nagyja siet San Damianóba, hogy tiszteletét kifejezhesse városuk nagy halottjával szemLegenda n. 45. p. 64. Legenda n. 46. p. 66. !) Legenda n. 46. p. 66.
