Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

Újra huzamosabb időt csak akkor töltött San Damianóban Szent Ferenc, mikor az Úr jézus sebeivel felékesítve, betegen elhagyta Alverna hegyét. Hova is ment volna örömével, boldogságával, de egyben neki sok fájdalmat okozó sebeivel Szent Ferenc, ha nem a finom és gyönge kezű Klárához, ki túláradó örömmel fogadta szent mesterét. Helyet a kis kolostor virágos kertjében készített neki gallyakból. Itt a szabadban, virágoktól övezve, kedves madárdaltól felüdítve, Klára gondos ápolása mellett csakhamar megerősödött a beteg. Szent Klára, hogy megkönnyítse Szent Ferencnek a járását, melyet a lábain lévő sebek elég kínossá tettek, saját maga készített neki szandált oly módon, hogy helyet csinált a talpon, a szent lábsebeiből kiálló és a szög fejét imitáló kinövésnek. Itt e remek kilátást nyújtó kedves kis helyen született meg a »Cantico di Frate Sole« is, melyben Szent Ferenc az Úr dicséretére szólítja fel a Nap testvértől kezdve a testi fájdalomig, majd később a testi halálig Isten minden teremtményét és alkotását. Szent Ferenc gyógyultan hagyta el San Damianót, de Szent Klára nem sokáig élvezhette már barátságát, mert 1226-ban, tehát rövid két évre rá, súlyos betegségbe esett Szent Ferenc, melyből már többé nem is épült fel. Klára, mikor megtudta Szent Ferenc súlyos betegségét, azon óhajának adott kifejezést, hogy szeretné őt ez életben még egyszer látni. Szent Ferenc erre elküldte hozzá egyik testSZENT KLÁRA KÓRUSA SAN DAMIANÓBAN. vérét> kjnek m

eghagyta, hogy mondja meg Klára nővérnek, hogy ne szomorkodjék, mivel most nem láthatja őt, mert biztosítja úgy őt, mint társait, hogy még haláluk előtt meg fogják őt látni és nagy vigasztalást fog ez nekik szerezni. Szentünk halála 1226 október 3-án este be is következett. Szent Ferenc fiai atyjuk ígéretének eleget teendők, mikor a halottas menet San Damianóhoz ért, megálltak és bevitték a templomba halott atyjukat, hogy Szent Klára és leányai búcsút vehessenek tőle. Elképzelhetjük Szent Klárának és a jó nővéreknek fájdalmát, mikor így kellett viszontlátni atyjukat. A kis templom megtelt panaszos síránkozásukkal. Oly megrendítő volt a jó nővérek fájdalma, hogy heves zokogásra késztetett mindenkit. De ki is tudta volna visszatartani könnyeit, — írja Celano — mikor a békesség angyalai is keservesen zokogtak. (Leg. prima i. m. 124. old.)