Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M
kívánsága, ki azt mondta : Kívánom, hogy az én pátereim oly alázatosak legyenek, hogy a legtudatlanabb fráter szavaira is félbeszakítsák prédikációjukat. Mondom nektek, hogy jobban épültem e prédikáló alázatosságán, mintha előttem halottat támasztott volna fel. 1) Hogy mennyire értékelte és becsülte Szent Klára az Isten igéjét, az kitűnik a következő tényből is. IX. Gergely pápa 1236. november 22-én » Etsi omnium 4 kezdetű bullájával megtiltotta a testvéreknek, hogy az ő engedélye nélkül a nővérek zárdájába lépjenek. Megtudván ezt Szent Klára, igen fájt neki az, hogy így leányaival együtt elesik a lelki vígasztalásoktól, azért sírva mondá nővéreinek ; »Nincs más hátra, minthogy elküldjük a zárdánk mellett lakó testvéreket is, kik eddig nekünk alamizsnát szedtek, mert ha megfosztattunk a lelki eledeltől, nincs szükség a testi táplálékra sem.« S rögtön elküldte mind a testvéreket. Mit hallván a Szentatya, megváltoztatta rendeletét és az egész ügyet a szerzet generálisára bízta. 2) Az alázatosság szép erényét minden lehető módon törekedett szentünk gyakorolni. Annak dacára, hogy elöljárója volt nővéreinek, sőt 1215 ben a Szentszék őt apáínői címmel ruházta fel, — mit csak Szent Ferenc határozott parancsára fogadott el, — mégsem átallotta a legalacsonyabb, csupán szolgálóknak való dolgot sem elvégezni. Mosogatott ; az asztalnál ő szolgált fel nővéreinek; a kivülről hazatérő szolgálóknak szeretettel mosta és csókolta meg lábait; a betegek körül szívesen végezte a más előtt undorítónak, visszataszítónak látszó szolgálatokat is; éjjel gyakran felkelt, hogy befödje esetleg kitakarózott nővéreit. így törekedett ő anyai módon eleget tenni elöljárói tisztének. D) Alázatos lelkületének azonban azzal adta legnagyobb bizonyítékát, hogy mesteréhez, Szent Ferenchez hasonlóan görcsösen ragaszkodott mindhalálig a mások által annyira rettegett szegénységhez. Ő nem félt a szegénységtől, azt zárdája erősségének, tornyának hívta. Amint Szent Ferenc az ő fiait kisebb testvéreknek nevezte, úgy ő leányait szegény úrnőknek (povere dame) akarta hivatni. Hogy a szent szegénység szereiében háborítatlanul megmaradhasson, III. Ince pápától kieszközölte zárdája számára a privilégium paupertatist, — a szegénység kiváltságát. Celanoi Tamás e szavakkal hozza Legendájában Klára e hősies elhatározását : »Szerzetét a szegénység jelzőjével óhajtván felruházni, a boldog emlékű III. Ince pápától a szegénység kiváltságát kérte. E kiváló férfiú megdicsérvén a jámbor szűz buzgalmát, rendkívülinek tartotta a kérelmet, minthogy a Szentszéktől soha még ilyen kiváltságot nem kértek. Ép azért, hogy e szokatlan kérést szokatlan keggyel jutalmazza, a Szentatya nagy örömmel írta alá sajátkezűleg a kért kiváltságot.« 1 1) Kizárólag a Gondviselésben bízván, nem fogadott el zárdája részére semmit sem, ami biztosíthatta volna a nővérek megélhetését. Kezük munkája után és alamizsnából ') Lazzeri n. 124. o. Egyesek szerint Halesi Sándor lett volna e doktor. — Legenda, n. 37., 52. o. Magyar Forr. 411. 0. — 3) A Celanoi Tamás által említett III. Ince és IX. Gergely 1228. szeptember 17-én: »Sicut manifestum est« kezdetű bullája által adott privilégium paupertatis körül fotytatott vitát lásd A. Fr. liistor. V. 190. o. és Sabatiernek : Le Privilege De La Très Haute Pouvreté, Paris, 1924. munkáját.
