Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

pedig szeretett leányom, megparancsolom, hogy a dolgot, míg én élek, senkinek el ne mondd.«

1) Az Úr Isten azzal jutalmazta meg Szent Klára nagy keresztszeretetét, hogy számtalan csodát tehetett szentünk, a kereszt jelének egyszerű használatával. A kanonizációs okiratba is felvett ilynemű csodák mellett

2) itt elmondom, hogy miként történt a híres és közismert kenyércsoda. Híre menvén annak, hogy mennyi csodát tett Szent Klára a kereszt ereje által, nemcsak a prelátusok, kardinálisok és egyéb dignitásban levők óhajtották őt látni, hanem maga a Szentatya is. Felkereste azért egyszer őt kis zárdájában, hogy tőle, mint a Szentlélek bizalmasától mennyei titkokat hallhasson és vele a lelkiekről elbeszélgessen. Eközben elérkezvén az ebéd ideje, a gondos anya kiadta a parancsot, hogy a nővérek számára szánt kenyeret rakják fel szépen sorban az asztalra — gondolván, hogy azokat meg fogja áldatni a Szentatyával, utána pedig tiszteletben tartva azokat, félreteszi. Befejezvén beszélgetésüket, térdreborult Szent Klára a pápa előtt és alázatosan kérte, hogy áldja meg a kenyereket. A pápa erre így szólt : »Szeretett leányom, nem fogom ezt tenni, hanem akarom, hogy te áldjad meg azokat a szent kereszt jelével.« Mire feleié a szent szűz: »Bocsáss meg, Szentatyám! De Krisztus helytartójának jelenlétében nagy merészség volna ez tőlem.« Feleié a pápa: »Nem lesz az merészség, mert én parancsolom neked a szent engedelmesség erejénél fogva, hogy áldd meg e kenyereket.« Erre rögtön felemelte kezeit az engedelmes szűz és keresztet vetett a kenyérre, mire mindenki láttára minden kenyéren feltűnt a kereszt jele. Ezt látván a pápa, igen csodálkozott és dicséré Istent.

3) A kenyerekből pedig úgy maga a pápa, mint pedig a vele levők vettek és annak egy részét tisztelettel megették, a többit pedig eltették emlékbe/) De nemcsak kedvenc elmélkedési tárgya volt Szent Klárának az Úr szenvedése, hanem tettel igazolta azt, hogy mily kedvét lelte ő a szenvedésben. Hosszú, 28 évig tartó betegeskedése alatt egyetlen panaszkodó szó sem hagyta el ajkait. Erről maga a szent szűz tanúskodott, amikor halálához közel lévén, Rainaldus testvérnek, aki béketürésről beszélt neki, ezt feleié: ^Szeretett testvérem, amióta én Isten kegyelmét Szent Ferenc közbenjárására megismertem, tudjad meg, hogy attól kezdve semmiféle kín vagy önmegtagadó cselekedet és bárminemű súlyos betegség is nem tetszett nehéznek nekem«.

6) ') Legenda, n. 31. p. 43—44.; Magyar Forr. 417—18. ; Lazzeri i. m. 97. o. — 2) Pennacchi; Legenda S. Clarae Appendix 108. o. Magában a legendában Celanoi 7 csodás gyógyítást sorol el. Legenda n. 32-35. p. 45—48. — :

Í) EZ eseményről hallgat Celanoi Tamás Legendájában, de hozzák azt a következő források : Spec. Vitae 141. a.; Actus, p. 136 ss. ; Fioretti 33. ; Acta SS aug. II., p. 763., n. 43. ss ; An. Fr. III. ; Cron. XXIV. Gener. p. 182. és 274.; An. Fr. IV.; Conform, p. 354. A magyar Forr. ; Lazzeri ; Cron. XXIV. Gener. és Wadding szerint IV. Ince lett volna e pápa, a látogatási idő pedig 1253. május 1. Cristofani, Potthast, Demore, Locatelli Pennacchi szerint pedig nem IV. Incéről, de IX. Gergelyről lehet itt csak szó, ki 1235-ben tette e látogatást Szent Kláránál. Ez utóbbi szerintem is a helyesebb nézet, mert az elbeszélés szerint e csoda az ebédlőben ment végbe, nem pedig Klára halálos ágya mellett. — Magyar Forr. 421—22. — 5) Legenda n. 44, p. 62. Magyar Forr. 426. o.