Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

feszület elé borult és imájával ostromolta az eget segítségért, ami nem is maradt el. Amint ugyanis az Ágnest hurcolok egy patakhoz értek, melyen át kellett volna őt vinniök, annak teste olyan nehéz lett, hogy semmikép sem tudták azt helyéből kimozdítani. Csúfondárosan jegyezte meg erre egyikük, hogy bizonyára ólommal etették meg őt az apácák, hogy ily nehéz lett. Tehetetlenségüket látván, Monaldo, Ágnes nagybátya, haragjában öklével akarta Ágnest leütni, de ő is megjárta, mert felemelt kezében oly fájdalmat érzett, hogy sokáig jajgatott tehetetlenül. Megijedvén e nyilvános isteni intéstől, a kegyetlen rokonok eltávoztak és otthagyták a megkínzott Ágnest. Klára rögtön ott termett nővére mellett és kérdésére: vájjon sokat szenvedett-e, fájtak-e neki az ütlegek? - Ágnes biztosította őt, hogy alig érezte az ütlegek hatását, mit méltán tulajdonított Klára imájának.

1) ÍSV győzedelmeskedvén az erőszakon, hálát rebegve tértek vissza mindketten a zárdába, ahol Szent Ferenc Ágnest is nemsokára beöltöztette,

2) majd mindkettőjüket átvitte a most már leányai számára a Monte Subasio szerzeteseitől megkapott San Damiano kolostorba, melynek templomát megtérése kezdetén maga hozta rendbe. Ide követte nővéreit — mint Mariano da Firenze mondja — Beatrice, majd anyjuk, Ortolana is.

3) így tette boldoggá és örömét teljessé Klárának a jó Isten, megérni engedvén neki azt, hogy maga körül, kis zárdájában látta legkedvesebbjeit s még sokakat világi barátnői közül, kik megihletve a Szent Ferenc által megindított rinassimentotól, búcsút mondtak a világnak, hogy Klára zárdájának csendes kis falai közé temetkezve, áldozatul hozzák életüket Istennek. 4. Ami már most Klárának és társainak a San Damianoban folytatott életét illeti, jörgensen azt így jellemzi: »Itt az imának, a munkának, a szegénységnek és a vígságnak azt az életét élték, mit én a franciskánizmus virágának nevezek.«

1) Facchinetti pedig ezt írja róluk: »A boldogság e kis fészkében, mely telve volt költészettel, békével, édes miszticizmussal, Szent Ferenc elsőszülötte sok időt fog tölteni: lemondásban, önfeláldozásban ; szegénységben és szeretetben; tisztaságban és alázatosságban, megtermékenyítve mindezt imádságával és szeretetével. Itt fogja összegyűjteni azokat a szüzeket, kiket, mint őt, hatalmába kerített a franciskánus eszme elbűvölő szépsége, jönnek majd városokból és falvakból ; palotákból és kunyhókból ; az arisztokraták l) Legenda, n. 24—26. p. 33—37. 3) Legenda, n. 26. p. 37. : »Si quidem et beatus Franciscus manu sua ipsam totondit et una cum sorore sua in via Domini erudivit.« 3) Marianus Florentinus, i. m. I. 9. o. 4) Jörgensen i. m. 308. o SZENT KLÁRA. (Simone Martini.)