Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista
bírni a zsidókat. 1) Kevéssel utóbb (1279. január 19 én) a szicíliai provinciálist is felszólította erre. 2) Viszont Adorján magyar provinciálist és rendtársait a magyarországi pogány kunok megtérítésére lelkesítette (1278. október 7.). 3) b) A testvéreknek adott megbízások között feltűnően nagyszámmal szerepelnek pénzügyi megbízások, melyek azonban túlnyomó részökben a keresztes hadjáratok ügyével kapcsolatosak. Mert a keresztes hadjáratok intézése nemcsak vitézek toborzását jelentette, hanem egyúttal jelentette azoknak a hatalmas összegeknek előteremtését, melyek szükségesek voltak egy-egy nagyobbszabású vállalat megindításához és a Szentföld állandó segélyezéséhez. Ezek az összegek természetesen nagyon különböző forrásokból gyűltek be. Egybegyűjtésük és kezelésük a dolog természetének megfelelően sok ügyes és minden tekintetben megbízható ember közreműködését tételezte föl. Ezért nem csodálkozhatunk rajta, hogy a bulláriumokban és diplomatáriumokban ilyen vonatkozásban lépten-nyomon elénk bukkan egy-egy testvér neve. íme némi szemelvény a gazdag anyagból: IX. Gergely 1237. október 28-án utasítja Vilmos testvért, hogy Montfort Alberik gróf, Franciaország connétable-ja számára a saját grófságában és a sensi egyházmegye területén háromezer ezüst márka erejéig gyűjtse össze a keresztes fogadalmak megváltásából eredő pénzeket és mihelyt útra kel a Szentföldre, utalja át neki. 4) Montfort grófnak azonban nem kedvezett a szerencse. Keleten a szaracénok fogságába került. Mikor már hosszabb ideig sínylődött a börtönben, megint a pápa sietett segítségére. 1241. március 4-én meghagyta Vilmos testvérnek, hogy a váltságpénzekből és a Szentföld céljaira hagyományozott összegekből váltságdíjként utaljon ki ötezer ezüstmárkát. 5) Ugyanő 1238. február 6-án azt az utasítást adta Vilmos testvérnek, hogy a reimsi egyházmegye területén befolyó váltságdíjak tizedrészét adja át a bar le duc-i grófnak, aki eredetileg a latin császárság segítségére akart menni, de utóbb szándékát megváltoztatva a Szentföldre indulásra szánta el magát. ( !) IV. Ince 1250. szeptember 17-én kelt levelében megengedte, hogy a Szentföldre induló werchesteri püspök bizonyos összeget kapjon azokból a pénzekből, melyeket követe, Kenti jános a keresztes hadjárat céljaira gyűjtött össze. 7) Másrészt meg utasította a fáradhatatlan Diest jános testvért, hogy a német birodalom területén csak gyűjtse és gyűjtesse szorgalmasan a váltságpénzeket és őrizze őket, amíg a szentszék másként nem intézkedik. (1249. május 15.). 8) Mikor Velasquez testvért követül küldötte Kasztiliába, neki is lelkére kötötte, hogy a Szentföldet illető pénzeket, melyek hozzá befolynak vagy azonnal küldje hozzá vagy őriztesse biztos helyen. (1254. július 3.).") IV. Orbán meg a velencei provinciálist sürgette, hogy a váltságdíjakat, örökségi és bármi néven nevezendő más pénzeket, melyek a Szentföld céljait szolgálják, az egész provinciában hiánytalanul gyűjtse össze (1262. június 5., 21.). 1 0) Meglehetősen nagy a nem szorosan keresztes vonatkozású, de mégis egyházi jellegűnek minősíthető pénzügyi megbízások száma is Igen érdekes például IV. Ince 1247. június 1-én kelt levele Blancus testvérhez. Elmondja benne, hogy az avignoni városi és x) Sbaralea i. m. III. 331. s kk. 11. — ä) U. o. 371.1. Eubel i. m. 45. 1. 11. j. — 3) Theiner i. m. I. 337. 1., Karácsonyi i. m. I. 25. s k. 1. — ') Sbaralea i. m. I. 228. 1. — •') U. o. 291. 1. — ") U. o. 218., 232. 1. — Eubel i. m. 55. 1. — 8) U. o. 52. 1. — Q) Sbaralea i. m. I. 746. s k. I. 1 0) Potthast i. m. n. 18.353., 18.363.
