Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

szék közvetlen birtokában levő Radicofani vár őrségét, mivel ez vonakodott bizonyos követeléseket teljesíteni. IV. Orbán pápa e hír hallatára tüstént utasította Rufinus testvér pápai káplánt és poenitentiariust, hogy siessen Sienába és nyolc napon belül szerezzen teljes elégtételt a római egyházat ért sérelemért ; ellenszegülés esetén fenyegesse meg a lakosokat, hogy a legkeményebben fog ellenök eljárni (1264. június 2.).

1) Mansuét testvérnek viszont a viszálykodó pisaiakat és luccaiakat kellett rábírnia, hogy legalább négyéves fegyvernyugvást kössenek. Ezenfelül a pisaiakkal meg külön meg kellett igértetnie, hogy az egyház ellen elkövetett sokrendbeli vétkeik kiengesztelésére a következő hónapban legalább tíz fölszerelt gályát küldenek a szentszék segítségére (1287. február 3.)

2) Ismét más természetű, de nem kevésbbé kényes feladat hárult a bolognai domonkosrendi perjelre és ferences guardiánra, kiknek IV. Márton megbízásából Bologna városát és az egyetemet kellett összebékíteniük. Az igazság, úgy látszik, az egyetem részén volt, mert a nevezettek jogot nyertek, hogy az egyetemi polgárokat fölmentsék a podestának és más városi hatóságoknak tett eskü kötelező ereje alól (1282. szeptember II.).

3) Mint a pápák kiterjedi érdeklődésére és a ferences testvérek sokoldalú elfoglaltságára jellemző adatot, megemlítjük még, hogy Vilmos testvérnek 1236-ban azért kellett Franciaországba utaznia, hogy hatékonyan közvetítsen abban a viszályban, mely Szent Lajos király és a beauvaisei püspökség között támadt.

4) 3. Inkvizíciós szolgálatok. Az egyház a XIII. században kétféle fegyverrel küzdött a mindjobban elhatalmasodó eretnekség ellen: keresztes hadjárattal és inkvizícióval. Az inkvizíció alapjait még a III. Lucius pápa idejében (1184.) tartott veronai zsinat rakta le, de tényleges megszervezéséről csak a IV. lateráni egyetemes (1215.), illetve a nagy albiai háborút befejező toulousei tartományi zsinat gondoskodott (1229.). Az új intézményt eredetileg a püspököktől plébániánként kinevezett egyházi inkvizítorok és melléjök adott laikus biztosok képviselték. Mivel azonban a hitnyomozó törvényszék ilyen formában nem vált be, a pápák IX. Gergelytől kezdve fokozatosan a kolduló rendekre, előbb a dominikánusokra, majd mellettök a franciskánusokra hárították át vezetését.") Erre már a harmincas évek végén találunk szórványos példákat. így IX. Gergely 1238. ápr. 23 án megparancsolta a navarrai ferences provinciálisnak és a pamplonai dominikánus perjelnek, hogy szorgalmasan irtogassák a Navarrában elhatalmasodott eretnekségeket és nyomozzák ki terjesztőiket/') Egy nappal később (április 24.) kelt levelében pedig a toulousei inkvizitoroknak, egy dominikánus és ferences testvérnek hagyta meg, hogy Roger Raymund toulousei polgárra, aki eretnekgyanus létére felvette a keresztet, a szentföldi zarándokiásnál enyhébb büntetést szabjanak

7) Utóda, IV. Ince viszont a zenggi püspüköt és a spalatoi ferences guardiánt bízta meg a patarénus hírében álló Ninoszláv Máté bosnyák bán (1232-1250.) igazhitűségének kinyomozásával/) *) Sbaralea i. m II. 560. I. — a) U. o. III. 110. 1. — y) U. o. III. 495. 1. — 4) U. o. I. 203. 1. — 5) Wetzer-Welte : Kirchenlexikon VI. 771. s k. 1. Flade P.: Das röm. Inquisitionsverfahren in Deutschland. Leipzig, 1902. 26. s k. 1. — ") Sbaralea i. m. I. 238. I. — 7) U. o. I. 239. 1. — 8) U. o. I. 511. s k. 1.