Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

De Gellért testvérék soha sem jutottak el Khanbalikba.

1) Sőt nemsokára perzsiai munkájuk eredménye is komoly veszedelembe jutott, mert Abaka kán halála után öccsével, Achmeddel a keresztényellenes irányzat kerekedett felül. Az új kán erőszakos és véres üldözést indított keresztény alattvalói ellen, de ezzel olyan erős ellenhatást váltott ki, hogy már három év múlva unokaöccsének, Argunnak volt kénytelen átadni trónját. Argun (1284-1291.), kit az egykorú krónikás homo pessímus in omni scelere, amicus tarnen Christianorum nak jellemez, teljesen atyja Abaka kán politikáját követte vagyis mindenben kedvezett a keresztényeknek, a mohamedánokat ellenben üldözte. Hat év alatt négy követséggel fordult IV. Honorius és IV. Miklós pápákhoz: 1285., 1287 -8., 1289—90., 1290-1. E gyakori követküldés legfőbb oka a sziriai szaracén uralom rohamos térfoglalása volt. IV. Miklós teljes mértékben felfogta a veszély nagyságát és minden lehetőt megtett elhárítására. 1289. nyarán a legvállalkozóbb szellemű franciskánus hithirdető, Montecorvinoi jános testvér vezetésével újabb követséget küldött Perzsiába és innét Khanbalikba. Nem kevesebb, mint huszonhat levelet bízott a követségre, melyek mindegyike a kereszténység egy-egy jóakarójának szólt.'

2) jános testvér mindenben igazolta a hozzája fűzött várakozásokat. Antiochián és Örményországon át szerencsésen eljutott Argun fővárosába, Taurinba. Innét egyévi eredményes hithirdetés után Pistoiai Miklós dominikánus testvér és Lucalongo kereskedő társaságában Ormuszba ment, hogy ott hajóra szállva, India megkerülésével Kinába jusson. Khanbalikba, mivel útját több ízben megszakította, csak 1294-ben érkezett meg. Közvetlen célját természetesen ő sem érte el, de új és páratlanul gazdag fejezetet nyitott a keleti missziók történetében.

3) Montecorvinoi jános még útban volt Kina felé, mikor IV. Miklós pápa újabb követséggel kereste fel Perzsia urát. Argun kán ugyanis a mind fenyegetőbbé váló szaracén veszélyre való hivatkozással két ízben is — először a genovai Buscarello, majd Chagan András útján — szövetkezésre szólította fel a pápát, I. Edward angol és Szép Fülöp francia királyt. IV. Miklós a szövetkezés közelebbi részleteinek megbeszélésére 1291. augusztusában a kán udvarába küldötte Chieri Vilmos és Chieti Máté testvéreket. De mikor a követek elhagyták Olaszország földjét, Argun kán már halott volt (t 1291. március 7.). így a követséghez fűzött remények természetesen mind meddők maradtak.

4) Argun közvetlen utódai, Kaichatu (1291 -1295.) és Baydu (1295.) egyideig még kísérleteztek a nyugati szövetséggel, de a keresztény fejedelmeket nem tudták fölrázni közönyükből. Gazan kánnal (1295 — 1304.) pedig már a mohamedán irányzat kerekedett felül. A mongol nép zöme áttért az iszlámra s ezzel nemcsak a diplomáciai együttműködés lehetősége szűnt meg, hanem a hitterjeszíés esélyei is jelentékenyen csökkentek.') b) A pápák keleti törekvéseinek a Szentföld megmentése mellett másik áhított célja a szakadár népek egyesítése volt. Az uniós tárgyalások csaknem szakadatlanul folytak az egész századon át és mint az egyháztörténelemből ismeretes, időlegesen sikerre is vezettek. A ferences testvérek ezekben a tárgyalásokban is nagy, sok esetben döntő *) Golubovich i. m. II. 426. s kk. 11. Lemmens i. m. 34. s k. 1. Van den Wyngaert A.: Jean de Mont Corvin O. F. M. premier éveque de Khanbaliqu (Pe-king), Lille 1924. 22. 1. — a) Golubovich i. m. II. 432. s kk. 11. Lemmens i. m. 36. s k. 1. — 3) Holzapfel i. m. 22t>. 1. Van den Wyngaert i. m. 13. s kk. 11. — 4) Golubovich i. m. II. 472 s kk. 11. Lemmens i. m. 37. s k. 1. — 5) Lemmens i. m. 38. s k. 1.