Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XX. A ferences missiókról. Irta: P. Schrotty Pál O. F. M

esett áldozatul, állandóan hívei között volt, vigasztalta, erősítette, szentségekkel látta el őket és mindenét széjjelosztotta köztük. 80 éves korában halt meg; vele sírba szállt a mexikói történetnek egyik legnagyobb alakja. Utolsó szava volt: »Szegényen halok ugyan meg, de boldogan.« Mexikóból fokozatosan birtokba vették lelkileg egész Délamerikát is. Johannes a s. Philiberto testvér nagystílű működésének köszönhető, hogy Kolumbia területén már 1527-től rendtartomány virágzott, melynek apostollelkű tagjai alig 50 év alatt 200.000 indiánust térítettek meg. Ez a ferences rendtartomány alkalmazta először térítési munkájában a dominikánusokkal együtt az úgynevezett Reductiók rendszerét, melyet később a jezsuiták fejlesztettek és Paraquayban teljesen kiépítettek. Bolíviában és Venezuelában, Peruban és Uruguayben, Argentiniában, Patagoniában és Chilében, Délamerika majdnem minden országában, Quayanát és Tűzföldet talán kivéve, a franciskánusok hirdették először az Evangéliumot. Braziliába már 1500-ban érkeztek ferencesek, mindjárt Pedro Alvarez Cabrallal, a fölfedezővel. E számtalan missionárius között sok kiváló egyéniség nagystílű működését jegyezte föl a missiók története, kiknek életére itt nem terjeszkedhetünk ki bővebben. A legnagyobbak egyike, közülük Szólani Szent Ferenc, Peru apostola, a ferences missiók védőszentje. »A szünetnélküli munka, a kitartó imádságnak, csodálatos önmegtagadásnak, az erős hitnek, Isten és emberek iránti hősies szeretetnek férfia volt, kinél több eredménnyel senkisem működött az indiánusok között.« Meghalt 1610. július hó 27 én. XIII. Benedek 1726. december hó 27-én szentté avatta. Működésük nyoma évszázadokon keresztül történelmet csinált; szavuknak súlya és hatalma még ma is él a lelkekben annál inkább, mivel sokan közülük vérükkel pecsételték meg tanításukat. Csak elenyésző töredékre szorítkozunk ha említjük, hogy csak Észak- és Közép-Peru vidékein az idők folyamán 129 ferences missionárius szenvedett vértanúhalált, nem számítva azt a számos testvért és pátert, kik a missiók szolgálatában nyom nélkül eltűntek. Történelmi tényekre támaszkodva már ma is mondhatjuk, hogy Délamerikának minden ferences missiójának meg van a maga kimagasló alakja, szent hithirdetője és vértanúja, de el fog jönni az idő, mikor a behatóbb missióstörténeti kutatás az adatok nagy halmazát fogja napvilágra hozni, melyeknek segítségével megírhatjuk majd a délamerikai ferences SZOLÁNÓI SZENT FERENC AZ INDIÁNOK KOZT.