Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XX. A ferences missiókról. Irta: P. Schrotty Pál O. F. M

való uniót mélyítette és szilárdabbá tette. Sokan közülük itt is áldozatul estek az Izlam fanatizmusának, mely már 1270-ben ezen a vidéken is kezdett tért hódítani és életükkel fizették meg Krisztushoz való ragaszkodásukat. Csak éppen burgundiai Richárd püspök, victóriai Paskál, provenciai Rajmund és az erzerumi martyrok, anconiai Monaldus, fermoi Ferenc, milánói Antal, szászországi Konrád és hazánkfia, magyarországi István testvéreknek nevét említjük itt a sok közül. Sok ferences missionárius vérével áztatta Perzsia földjét is, kik közül említésreméltó örményországi András, florenzi Aldobrandus és a boldog matelikai Gentilis. Mikor 1390 körül a rettenetes Timur-leng (Támerlán) meghódította ezeket az orszá gokat, véres üldözés kezdődött, mely itt is romokba temette mindazt, amit hős őseink mondhatatlan áldozattal Krisztus dicsőségére emeltek. Az Izlam uralkodó vallás lett; az összeköttetés Rómával megszűnt; a Keletre vezető utat elzárták. A franciskánusok helyükön maradtak ugyan, de itt is mondhatjuk róluk, hogy »continuo vivunt in martyrio« állandó vértanuságban éltek, míg az utolsók közülük 1450 körül kihaltak. A távoli Keleten emelt ferences missiók a XV. század vége felé így teljesen kipusztultak, Elő-Indiában ellenben fölvirágoztak. Tudjuk, hogy Montecorvinói János már Chinába való átvonulása alkalmával a XIII. században hirdette itt a kereszténységet. 1321-ben Bombay mellett lévő Salzette szigeten négy ferences hithirdetőt kivégeztek a mohamedánok. A későbbi időkről kevés adattal rendelkezünk; mikor Xavéri Szent Ferenc, India nagy apostola 1542. május 6-án Goába érkezett, az ottani érseki székben Johannes de Albuquerque ferences ült, aki őt társaival, Paolo Camerte és Francesco Mausillaval együtt nagy örömmel fogadta és már élénk ferences missiós élet virágzott. Xavérius megérkezése előtt ők voltak a nagy testvérrend, a dominikánusok mellett, India kizárólagos apostolai, kik hősies lelkülettel igyekeztek nagy Rendjük dicsőséges missiós múltjához méltóan mindenüket Krisztus országának terjesztéseért föláldozni. Neher-nek fölületes megjegyzése, mintha Xaverius megérkezése után a ferencesek Indiában már csak a meglevők fönntartására szorítkoztak volna, nélkülözi a tárgyilagos történelmi alapot, hiszen még száz évvel később is, tehát a XVII. század első felében, két virágzó tartománya volt a Rendnek, Előindiában: de s. Thoma et de Matre Dei! jóval Szent TOLENTINÓI P. TAMÁS MART1R1UMA INDIÁBAN. (1321.)