Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVIII. A ferences szónoklat szelleme. Irta: Brisits Frigyes 0. Cist

A ferences szónoklatnak tüneményes hatása abban keresendő, hogy a prédikációnak XII. századbeli merevségét megtörte s helyébe tette az előadás közvetlenségét. Ez volt tulajdonképen Szent Ferenc nagy reformja s ezzel adta meg a fejlődésnek azt az útját, amely oda vezetett, hogy a XIII. századot a prédikáció századának lehetett nevezni.

1) A ferences szónoklat tárgya, iránya: bűnbánati prédikáció alakjában fejeződött ki. Szent Ferenc III. Ince pápától eleinte csak erre kap meghatalmazást. Ő maga is csak ebben a formában tartja homiletikus beszédeit s társainak is mindig ezt az irányt hangsúlyozza. Még élete végén is ezt kívánja a Regulában: »Moneo quoque et exhortor eosdem fratres ut in praedicatione, quam faciunt, sint examinata et casta eorum eloquia, ad utilitatem et aedificationem populi, annuntiando eis vitia et virtutes, poenam et glóriám cum brevitate sermonis, quia verbum abbreviatum fecit Dominus super terrain!«

2; Ez az irányzat körülbelül belenyúlik a század közepébe. IX. Gergelynek 1230. szeptember 28-án kelt Quo elongati kezdetű bullája, amely egyúttal Regula-magyarázat is, már arra enged következtetni, hogy a ferences prédikáció kiterjesztést kapott ez időtájt már a dogmatikus tárgykörre is.Közben magában a rendben is kialakul, felnevelődik a szónokok sora, kik hagyományt teremtenek, amelyben még a XIII. század végéig is legszívesebben visszatérő forma a bűnbánó igehirdetés formája volt. Részint a ferences szónokok szerencsés, friss szelleme, részint a pápáktól kapott kiváltságaik, amelyek következtében közvetlenül a Szentszéknek voltak alávetve, s bárhol, bármikor megjelenhettek, azt eredményezték, hogy a ferenciek mint vándorszónokok szinte vezérszerepet vittek nemcsak Itáliában, hanem Európában általában, főleg Németországban.

4) A szónoklat természetesen felvirágzik, de a virágzás pompája alá sok fájdalmas árnyék is meghúzódik. így találja a ferences szónoklatot a skolaszticizmus iránya. A skolaszticizmus nem pusztán módszertani változást jelentett a ferences szónoklatban. Nem is azért volt fontos, mert művészi formára emelte, szerkezetileg megjavította, fogalmilag világosabbá tette a ferences igehirdetést, hanem történeti jelentősége abban van, hogy általa bizonyos fokig alaki változáson ment át a Szent Ferenc hagyománya. Ha visszagondolunk a legenda szavaira: »In libris testimonium Dei quaerere, non pretium, aedifcationem, non pulchritudiunem edocebat, paucos tamen haberi volebat, eosdemque ad fratrum egentium necessitatem paratos ; unde cum quidem Minister libris ambitiosos, multumque valentes eius licentia retinendos expeteret, audivit ab ipso : Librum evangelii, quod promisimus, pro tuis libris perdere nolo. Tu quidem quod volueris, faciès, sed mea non fuerit voluntate* 5) Avagy szent Ferenc szavaira emlékezünk: »...mihi vero tantum iam ') Lecoy de la Marche: La chaire française en moyen âge. Paris. 1896. 13—18. a) Hilarin Felder: Geschichte der wiessenschaftlichen Studien im Franciskanerorden bis um die Mitte des XIII. Jahrhunderts. Freiburg, 1904. 56—57. 3) Felder: I. m. 57. 4) Ennek a vándorszónoknak szemléletes leírását és jellemzését nyújtja : Karl Hefele : der hl. Bernardin von Siena und die franciskanische Wanderpredigt in Italien. Freiburg. 1912. 2—20. ű) Vita Secunda. C. VIII.