Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVIII. A ferences szónoklat szelleme. Irta: Brisits Frigyes 0. Cist

Szent Ferenc, ha formailag is, így kénytelen volt hallgatóságához mérsékelni magát, alapjában a legelragadóbb költői lelkek közül való volt, akik valaha is éltek. E pontban az olaszosan temperamentumos és lírai Szent Ferencben feltűnik a gall szellemi örökség alakító kecsessége, ízléses ötletessége s finom formaérzéke. Nemcsak szónoki, hanem költői képzeletalkotás szempontjából van-e mélyebb és hatásosabb, naivabb s mégis formásabb tématerület, mint mikor Szent Ferenc megszelídíti a gerlicéket, 2) megfékezi a gubbiói farkast, 2) prédikál a madaraknak és csendre int a fecskéket. 3) A szónoklatnak elképzelhető-e olyan költői drama­tizálása, mint ahogy ezt Szent Fe­renc tette, helyesebben alakította Graeccióban, karácsony éjszakáján. Ebben a jelenetben benne lüktet Szent Ferenc lelki összessége: a költő, a szónok, a szent, a misztikus, az életművész, aki felfedezte újra a világban az élet költészetét. A legenda ódon latinságán kitüzesedik az esté­nek felejthetetlen melege, szépsége, amint elmondja: »Personat sylva voces et iubilantibus rupes respon­dent. Cantant fratres... et tota nox iubilatione résultat. Stat sanctus Dei coram praesepio suspiriis plenus, pietate contritus et mirabili gaudio superfusus . . . Induitur sanctus Dei leviticis ornamentis, quia levita erat, voce senora sanctum evangelium cantat; vox vehemens, vox dulcis, vox clara, voxque sonora cunctos in­vitans ad praemia summa. Praedicat deinde populo circumstanti et de nativitate pauperis regis et Betlehem parvula civitate melliflua eructat * 4) Önkéntelenül is a misztikának egy másik lánglelkű költője jut eszünkbe: Szent Bernát, aki a kifejezés művészetét is hozza­adva érzései ihletett hangulatához, egy ilyen szent estén írja: Magnus Dominus et lauda­bilis nimis, parvus Dominus et amabilis valde. Érthető már ezek után, hogy Szent Ferenc számára a szónoklat az extasisnak alkalma volt éppen úgy, mint az imádság. Költői kedélye, ihletett képzelete, finoman felfogó érzékenysége, állandóan rengő-reszkető érzülete magasabb távlatokra emelte gondolatait. Századában ő volt az egyetlen orator, ') Tormay Cecilia: Assisi Szent Ferenc kis virágai. Budapest, 1926. XXII. f. — 3) U. itt: XX. f. — : !) U. itt: XVI. f. — 4) Vita prima: C. XXX. SZENT FERENC PRÉDIKÁL A NÉPNEK. (E. Burnand.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom