Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVIII. A ferences szónoklat szelleme. Irta: Brisits Frigyes 0. Cist

A ferences szónoklat szelleme. Irta: BRISITS FRIGVES 0. Cist. I. XX. század elgyötört, kínlódó szellemi világa, megrendült társadalma, küzdelmes nemzeti élete elé a kiegyenlítésnek és megnyugtatásnak verőfényével ragyog Assisi Szent Ferenc szelleme, jubileuma éppen akkor fordul korunk felé, mikor a történelem szinte tragikusan ismétli meg az ő korának problémáit. Federer Henriknek költői formában kifejezett szavai : »Wie es wohl zugegangen wäre, wenn der Santo über die Alpen in unsere Länder gekommen wäre« ]) a maga nagy kérdéseire vonatkoztatva, elmondhatja a mai század minden nemzete. S talán a korviszonyoknak azonosan megújuló problémáiban kell okát keresni annak, hogy a mai nemzedéket oly mélyről és oly összefoglalóan hívja a nostalgia Szent Ferenc lelke felé. Assisi Szent Ferenc az emberiségnek cselekvő nagyságaihoz tartozik. Az életről csak egy elmélete volt: az isteni szeretetnek önkéntelenül intenzív élése. A lelkiségnek ez a gyakorlati megnyilatkozása, magától adódó életszerűsége meghatározta rendjének jövendő egész szellemét. Valami természetfölötti naiv naturalizmus ez a szellem, amely nem a tehetségeknek elméleti felfokozására, az élettől való eltávolítására törekszik, hanem az egész embernek az egész életre való konkrét beállítására, ez utóbbival derűs lelkiséggé történő áthasonítására. Éppen ezért lesz benne uralkodó módszer nem az analízis, hanem a szinthezis; nem a probléma-keresés, hanem az összefoglalás; a tudomány nem mint rendszer, hanem világnézetté átváltott gyakorlati lélek-kultúra ; nem a kritikai dialektika, hanem a világnak szabad, eleven szemlélete, az életnek, mint az öröm legnagyobb tényének áhítattól hangolt optimizmusa ; az eredeti, ősvalóságoknak — minő a természet, nyelv, nép - konzervatív szeretete, amivel aztán valami idillikus realizmus is van összenőve. Ezek a vonások pedig mind összefolynak a franciskánus léleknek alapjegyévé: a voluntarizmussá. A franciskánus szellem történeti életét ez az irány ihleti. Ebben különbözik már megalakulásakor is a többi rendektől. A benedekrendieket ő hozzá viszonyítva arisztokratikus kultúra, a cisztercieket elvonuló lelkiség, a domonkosokat harcos intellektualizmus jellemzi. Szent Ferenc irányát a legendaíró e szavaiban találjuk: »Quamvis homo iste beatus nullis fuerit scientiae studiis innutritus, tamen quae desursum est a Deo Der heilige Franz von Assisi. München, 1925. 3.