Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XVII. Rogérius Bacon és a tapasztalati tudományok. Irta: Dr. Mester János
2. A Novum orgánum első része szerint a közönséges tapasztalat a természet igaz megismerésére nem nyújt biztos talajt. Tudományosan értékelhető tapasztalattá akkor válik, ha leszűrjük belőle azokat az idegen alkatrészeket, melyekkel a mindennapi életben önkénytelenül összevegyül. A tiszta tapasztalatot meghamisító idegen elemeket nevezi Fr- Bacon idotáknak, csalóka képeknek. Egységes képbe lehet foglalni a négy idolont. Az író gazdag szónoki nyelven azt akarja mondani, hogy az emberi élet út az igazság teljes megismerése felé és e rögös, göröngyös út mentén a barlangokból kísértetek, ijesztő álomképek meredeznek felénk, tünde vélemények akarnak megigézni a fórumon, csábítóan integetnek a színpadról és hívogatnak az emberiség, a tribus, az emberfaj nevében. /\ faj csalóka képei emberi természetünk általános sajátságaiból erednek, melynél fogva bízunk az érzékekben, magunkat tesszük a dolgok mértékévé, mindenütt rendet, célszerűséget teszünk fel és az egyszer megszokott irányt vakon követjük tovább. A barlang balvéleményei egyéni hajlamaink, állapotunk, fejlődésünk és neveltetésünk barlangjában zárnak minket. A fórum vásári hangulatában jelszavakkal csábít, melyek jelentését összezavarjuk a fogalmakkal és tárgyakkal. Végül a világtörténelem nagy színpadán különböző nagyhangú vélemények jelennek meg előttünk és mi vakon indulunk utánuk. Altalánosságban tekintve ezt a tant, sziporkázó szellemességet, éles megfigyelést, fülbecsengő szentenciákat, találó észrevételeket feltétlenül el kell ismernünk benne, de ha mélyebb megértést, pontosabb osztályozást keresünk többszöri olvasás után is nehezen igazodunk el rajta. A közvélemény önkényével, a tekintély káros hatásával, a szuggesztió s a megszokás erejével itt is, ott is találkozunk. A részletekre nézve pedig Greguss Ágost Bacon védelmében is megengedi, hogy »példái otrombák,« azonnal megtetszik, hogy nem természettudóssal, hanem, bár lángelméjű dilettánssal, de mégis csak dilettánssal van dolgunk. így a színpad ábrándképeivel a téves elméleteknek káros faját sorolja fel: a racionalizmust, mely hasonlít a pókhoz, magából sző ki mindent; a felületes empirizmust, mely hangyamódra gyűjt, de nem rendszerezi, nem emészti meg az anyagot és a babonás hitet. A racionalizmusra példa nála a valóságban annyira reális érzékű Aristoteles, aki rosszabb a szofistáknál, dialektikájával megront mindent. A felületes empirizmus képviselője Gilbert, a királyi ház orvosa, aki »deformia et monstruosa, torzszülötteket és szörnyalakokat« termel. Az igazságnak megfelelően Gilbert korának egyik legjelesebb fizikusa, felfedezéseit a villanyosság terén Bacon hiába szólja le mesének, tényleg alapvető jelentőséggel bírnak a fizikában és a mágnesekről szóló műve »De magnete magneticisque corporibus« klasszikus számba megy és mint igaz tudós szerény, elismerő elődjeinek, Rogerius Baconnak vagy még aquinói Tamásnak érdemét is a mágnesség terén. A babonás hitre végül nem kisebb példákkal szolgál, mint Piátóval és Pythagorassal. A részletekkel egyáltalán mindenütt elárulja Verulami Baco, hogy nemcsak a mathematikai tudás iránt, hanem a nagystílű konstruktív természettudomány és a mélyebb filozófia iránt sincs kellő érzéke. Aristotelest és Plátót, a görög bölcsek legnagyobbjait becsüli valamennyi filozóf között a legkevesebbre. »Könnyű táblákhoz hasonlítanak, azért
