Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVII. Rogérius Bacon és a tapasztalati tudományok. Irta: Dr. Mester János

Ueberweg az újkor hírnökének »Herold einer neuen Zeit«, őt nevezi Willmann a »felvilágosodás atyjának«. A tények azonban meggyőzőbben szólnak, mint a tekintélyek. Hasonlítsuk össze elfogulatlanul a két Bacon tanait egymással és be fogjuk látni, hogyha a mai természettudományok módszere egyáltalán visszavezethető egy tudósra, egy emberre, akkor ez nem lehet verulami Bacon, hanem a mi Rogeriusunk. A párhuzam részletesebb felállítása előtt még egy előzetes kérdés oldandó meg; gyakorolt-e Rogerius valami befolyást Francis Baconra ? Balogh Ármin, a Novum Organum magyar fordítója angol források alapján azt tartja, hogy Rogerius főműve »az Opus Május Bacon idejében még csak kéziratban volt meg s az idolok szerzője alkalmasint nem is látta az offendiculákat«. Ezzel szemben az európai nagy könyvtárak katalógusainak tanúsága szerint Rogerius müveinek igen sok másolata hever kéziratban szerte széjjel, főleg az angol gyűjteményekben. Francis tehát egész könnyen olvashatta őt kéziratban s »a tudományok akadályai« az »offendiculák'* egyenesen Rogerius vesszőparipáinak vehetők, ezeket ismétli hosszabban-rövidebben minden művének minden nagyobb részében. Ezenfelül az Opus Május két részét Conbach már 1614-ben kinyomatja Frankfurtban, míg a Novum Organum csak 1620-ban jelenik meg. Végül Francis nemcsak olvashatta, hanem tényleg olvasta Rogeriust, mert már 1604-ben idézi őt a királyné előtt Essex védelmében és felemlíti a halála után 1627-ben megjelent New-Atlantisban »a lőport és a nehéz ágyukat feltaláló angol szerzetest«. A két Baco párhuzamba állításánál egyetlen szempontot találok, melyet tekintve, Rogerius messze jár Francistól és ez a szép fordulatos stílus, a gazdag szókincse, a merészen szárnyaló tüzes fantázia. Taine éles szeme észrevette, miben rejlik a kancellár főérdeme, milyen előnye növelte hírnevét és legjobban mint stilisztát méltatja őt. »Nagy és ragyogó szellem, a legszebbek egyike a renaissance költői nemzedékében, aki, mint elődei, természeténél fogva hajlandó volt a legpompásabb színbe öltöztetni eszméit, mert e korban csak úgy tartották tökéletesnek a gondolatot, ha testet és színt vett magára... Nem magyarázza eszméjét, hanem áthelyezi, átfordítja egész a legapróbb részletekig egy nagyszerű körmondatba, vagy rövid, velős mondásba. Azért nyelve csodálatosan gazdag, komoly, erős, majd ünnepélyes és arányos, majd tömör és átható, mindig gondos és színezett. Az angol prózában nincs hozzá fogható.« Ennek a ragyogó, szellemes stílusnak köszönheti Francis művei elterjedését és hatását. Tain jellemzéséhez hozzáadnám még, hogy a lordkancellárt a XVII. század legkiválóbb publicistájának, újságírói talentumának lehetne nevezni, aki ma biztosan ott állana a Times és a Daily Mail élén. Nagy érzéke van a kapós, korszerű eszmék iránt s ami a tömeglélekben forrong, azt ő művészi formába önti, a homályos vágyakat világos szavakba foglalja. A körmondatok szerkesztésére időt is vett magának bőven, 12 év alatt tizenkétszer dolgozza át a Novum Orgánumot, mielőtt még a nyomdafestéket meglátta. Rogerius Bacon szintén nagyrabecsüli a szép formát és a korabeli aristotelizmus ellen egyik fővádja az, hogy a merev logikai külsőt őrzi. Harmadik műve elején írja örökké szép hasonlatát a filozófia fajáról és hozzáfűzi a szentenciát: »Úgy gondo-