Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVI. Duns Scotus és a ferences bölcselők. Irta: Dr. Trikál József

A franciskánus bölcselet alapjellege tehát az unctio, a gustus, az actio; a kenetesség, az átélés, a cselekvés. A bölcselet náluk nem önmagáért van, hanem a kenetért, a lelki gyönyörűségért, - a kenet és a gyönyörűség pedig azért, hogy cselekvésre indítsanak. A lélek kenetessége, a szívnek szárnyalása, az olthatatlan tettvágy azután önmagát elméletben is kifejezni igyekszik, fogalmakba is önti, hogy tudja magát másokkal is közölni és másokba áthelyezni. Az elmélet maga nem öncél, hanem a Krisztussal átitatott léleknek kifejező nyelve. És amilyen ez az élet, olyan a nyelvezete is. S mivel ez az élet csupa szeretet, csupa eszményiség, a neki megfelelő bölcseleti nyelv is csak az idealizmus, a szentágostoni magas gondolkodás lehet. A franciskánus lélek szent Ágoston szellemének kivirágzása. Ezt az irányt Szent Bonaventura tűzte a franciskánus lélek elé és az ő szent élete, misztikus írásai és Szent Ágoston iránt való nagy szeretete mindig is útmutatóul szolgált a ferencesek bölcselkedése közben. Szent Bonaventurának óriási jelentősége van a ferencesek szellemi célkitűzéseiben. Voltak spiritualisták, akik mindig is az egyszerű, ihletett, bensőséges trubadur élet szószólói maradtak. Ezeknek nem kellett iskola, nem tudomány és főleg nem bölcselet. Ók csak Isten lantosai akartak maradni. Ezekkel szemben Szent Bonaventura saját benső, istenes és mégis tudományos életét ragyogtatta és mindenki láthatta, hogy az unctio et speculatio, a kenet és az elmélyedés nem zárják ki egymást. De voltak túlzó bölcselkedők, akik csak a speculatióra adták magukat és Johannes de Rupellával a szentírásra hivatkoztak (Királyok I. 13. 19.), hogy a zsidókat is ellenségeik csak azért győzték le, mert nem voltak kovácsaik. Az egyházban a bölcselők a kovácsok és a sátán akadékoskodik a rendben is a bölcselkedéssel szemben. Ezen túlzó okoskodókat szintén Szent Bonaventura szelleme hűtötte le. Multa enim scire et non gustare quid valet. Mit ér a sok tudás, ha nincs benne kenet? A ferencesek szellemi fejlődése tehát úgy indult, hogy a zarándok-életet egybekötötték a renddé alakulással. A rend pedig épp úgy élt a misztikus életnek, mint az iskolás elmélyedéseknek. Iskolákat alapítottak, amelyekben jeles férfiak nagy tekintéllyel tanítottak. A bolognai iskola még Szent Ferenc életében keletkezett. 1230-ban pedig Párizsban és Oxfordban emelnek iskolákat. Tanítóik, akik főleg a rendbe belépő világi papok sorából kerültek ki, jeles hírnévnek örvendenek. Eleinte csak theológiát tanítanak. Ez Szent Ferenc komoly parancsa volt. A pogány bölcselettel egyelőre nem foglalkoznak. Mikor azonban a facultas artiumot, mondjuk a mai gimnáziumi oktatást, a theológiával egybekapcsolták, a theologia műhelyébe minden tudományt, tehát a bölcseletet is, befogadtak és feldolgoztak. Mikor pedig a bölcselet a ferencesek iskoláiba bevonult, akkor nehéz volt annak körét megszabni. Lehetetlen volt a bölcseletet csak egy bizonyos irányra, pl. csak az ágostoni, a plátói szellemi világra szorítani. Tévedés lenne azt állítani, hogy a ferencesek azért helyezkedtek Szent Tamással szemben más álláspontra, mert Szent Tamás az arisztotelészi bölcseletet előnyben részesítette. Szent Tamás épp úgy platonista, mint a ferencesek. Viszont a ferencesek épp úgy foglalkoztak Arisztotelesszel, mint Szent Tamás Ebben közöttük nincs különbség