Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

és ennek a tevékenységüknek egyetemes elismerésben van része. De mintha nem a néhai párisi szellem, Halesi Sándor és Bonaventura szelleme, hanem Oxford sugalmazná! Saját rendjüknek és éppen theologiai multjuknak föltárásában nagyot alkotnak. De a rendszeres, a termékeny és éltető theologia terén, a kinyilatkoztatott igazság diadalmas korszerű érvényesítése terén . . . De hát az vesse rájuk az első követ, aki maga mulasztás nélkül áll. Aki a kinyilatkoztatott igazsággal szemben tartozó kötelességeinket méltató apostoli lélekkel a theologia nagy múltjából visszatér jelenébe, a szorosan theologiai (nem történeti, filologiai és pasztorációs) teljesítmények tekintetében nem tud szabadulni Geibelnek egy melankolikus szavától, melyet hasonló helyzetben és értelemben már a nagy Scheeben idézett: Die grosz geschaut und grosz gebaut, sie ruhen in den Särgen; Auf ihren Gräbern kriechen wir als ein Geschlecht von Zwergen! Nagyjainknak szorgalmas történeti kutatással hatalmas mauzóleumokat emelünk; de életre hivatott gazdag szellemi hagyatékukból ültetünk-e gyümölcsös kertet korunk lankadt gyermeki számára ? Az európai szellemnek újjászületést parancsoló szüksége, a változott világhelyzet szülte egészen új missziós lehetőségek új erőkifejtésre szólítják az igazságnak azt a nemes apostolát, az Egyháznak azt a hű munkását is, melynek spekulatív theologia a neve. Akkor aztán Szent Tamásnak ma már biztosított vezérsége mellett Szent Ferenc theologus fiainak is lesz újra mondanivalójuk. Mi? Gondolom két irányban. A 16. század úgyszólván újból fölfödözte a belső világot, és azóta szenvedelmesen dolgozik teljes kiépítésén. Ha itt E. Przywara S. ]. az inkább metafizikai irányban dolgozó skolasztikát Newmann-al akarja kiegészíteni, Szent Ferenc fiai saját nagyjaik (elsősorban Bonaventura) régi kincseiből sok ó és új értéket hozhatnak elő ama »pszichikai integrálás« érdekében. Aztán a mai hit-keresőknek jó része az absztrakt diszkurziv aristotelesi intellektualizmussal szemben a fölelevenített és kiépített Szent Ágostontól várja fölsegítését. A ferences theologusoknak tehát a saját ágostonos hagyományaikat érdemes ismét energikusan munkába venni. Ez ismét Bonaventurára utal. Tisztelem Duns Scotust! Theologiai nagysága ma tisztázottan áll az elfogulatlan ismerő előtt. Biztosra lehet venni, hogy szentté avatási pőrének szerencsés lefolytatása, műveinek várható kritikai kiadása széles körökben biztos mederbe tereli majd tanulmányozását és méltatását. Értem, hogy a ferencesek nem akarnak lemondani vezérségéről és ferences iskola-főségéről. De ezt talán nem is kell megtenniök. Ami mondanivalója lesz a ferences theologiának az egyházi életnek most elkövetkező szakában, azt, meg vagyok győződve, jórészt Bonaventurától kell tanulnia; illetve az eredeti alakjára visszavezetett és jól értelmezett Scotusban is a jövőben jobban meg kell látnia és értékelnie az ottan megőrzött és számos ponton szerencsésen tovább fejlesztett bonaventurai elemeket. Természetesen nem a betűnek fölújításától kell várni itt sem a theologiai élet megtermékenyítését. A betű, azaz a régi, becsületesen, önállóan és szívósan gondolkodó szerzők szövegeinek kiírása, összeírása, valamilyen értelmezése még nem teszi. Ez nélkülözhetetlen, de nem elég! Nem a betű, hanem a szellem, — mint XIII. Leo Szent Tamásra