Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

telenek. Isten végtelen értékűeknek fogadja el, tekintettel a cselekvő alanynak végtelenségére (infinitas extrinseca). Az érdem ugyanis elsősorban Istennek kegyes elfogadásán fordul : omnis actus acceptatus a Deo tamquam actus bonus et laudabilis, pro quo Deus velit retribuere illi cuius actum acceptai, est meritorius (Scot, in III d. 18, n. 9). Ennek a fölfogásnak értelmében azt a nehéz kérdést: mikép szerezhet az Üdvözítő érdemeket, holott már a földön boldog Islen-Iátó (mikor az Isten-látó angyalokra és emberekre nézve ez a lehetőség megszűnt), egyszerűen úgy oldja meg, hogy Isten az Úr Krisztus cselekedeteit érdemszerzőknek el akarja fogadni; az üdvözültekét azonban nem. Ezért az Üdvözítő megváltó tettei csak tételes isteni határozatnál fogva (acceptatione) tekinthetők olyanoknak, hogy túláradó mértékben eleget tesznek a bűnért. Különben a bűn is magában véve csak véges jellegű Isten-sértés; pusztán egy külső szempont teszi valamilyen értelemben végtelenné: az a körülmény, hogy a lelket elfordítja végtelen végcéljától. Ezt a külsőleg végtelen sértést teljesen paralizálja Krisztusnak külsőleg végtelen elégtétele. Minthogy az Üdvözítő engesztelő áldozati tevékenysége csak tételes isteni végezés és elfogadás erejénél fogva viszi végbe a megváltást, mely könnyebb eszközökkel is elérhető lett volna; minthogy továbbá a Fiúisten megtestesülésének végső indítéka a teremtménynek, nevezetesen a teremtés foglalatának, az embernek megbecsülése a Teremtőjével való lehető legbensőségesebb egység útján: ezért az Üdvözítő földi életének értéke nem is merülhet ki a szó szoros értelmében vett megváltó tevékenységben, értem a kínszenvedést és kereszthalált. Scotus az üdvözítő példaadásának és tanításának értékét sokkal inkább támasztotta alá theologiai meggondolásokkal, mint elődjei. Már Bonaventura szótériologiájának egyik sarktétele szerint a megtestesülés főrendeltetését abban kell látni, hogy Isten megmutatta általa mérhetetlen emberszeretését és a legfölségesebb indítékot adta az embernek Isten szerelésére, Krisztus követésére, sőt misztikái megismétlésére. Scotus chrisztologiája nem egyszer szinte súrolja a nesztorianizmus határát (a másik álláspont sem tudja mindig kizárni azt az aggodalmat, hogy a monofizitizmus tőszomszédságában jár). De tagadhatatlan, hogy csak dialektikai kidolgozása azoknak a gondolatoknak, melyeket Bonaventura misztikái melegséggel tár föl Krisztus követéséről, mint ennek a földi életnek egyetlen méltó tartalmáról. Assisi Sz. Ferencnek köszöni vallási életünk az Üdvözítő földi életének, főként gyermekségének és kínszenvedésének tiszteletében való mélyülést és gazdagodást. Theologus fiai itt híven atyjuk nyomdokain járnak. 11. §. Egyház és Szentségek.

1) Az Egyházról szóló tanításnak rendszeres kialakítására a 13. században, a klaszikus ferences theologia idejében még nem voltak meg a lörténeti feltételek, melyeket csak a nyugati szakadás és problémái érleltek, s csak az újítás tett igazán időszerűvé. Lombardus külön e címen nem is tárgyal. Mikor a tanítás és az irodalom (jobbára ennek a tanításnak rögzítése) főként Lombardus magyaP. de Maríigné La Scholastique et les Traditions Franciscaines. Paris 1888. Kattum Die Eucharistielehre des h. Bonaventura München 1920.