Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
II. XI. Pius pápa Őszentségének apostoli körlevele Assisi Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulója alkalmából. Fordította: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M
Celanoi Tamás véleményével, aki ezt írja: »sugárzotl, mint a fénylő csillag az éj sötétségében és mint a szétterült hajnal a homály felett«. 1) Mint mondják, szép és jelentékeny tehetségű ifjú volt, drága ruhákba öltözködött, kedves és finom pajtásokkal vette körül magát, kiknek pompás lakomákat készített és velük víg énekszó közben szokta volt bejárni a város utcáit; mindazonáltal ajánlotta őt erkölcsi feddhetetlensége, tiszta beszédmódja s a gazdagság megvetése. Midőn a perugiai fogság és valami betegség kellemetlenségeinek elviselése után magát belülről csodálkozva megváltozottnak érezte, legott, ahogy Isten akarta, hősi dolgok véghezvitelére Apuliába ment. Útjáról az Isten kétségtelen intésére visszatért Assisiba, hogy további teendőjére nézve utasítást nyerjen. Sokáig ingadozott már kétségek között, míg egyszer isteni sugallatra szentmise közben azon evangéliumi helynél, mely az apostolok küldetésére és életmódjára vonatkozott, felértette, hogy neki a »szent evangélium formájára« kell élnie és Krisztusnak szolgálnia. Utóbb Krisztussal a legszorosabban kezdett egyesülni és hozzá mindenképen hasonulni s »az Isten emberének minden törekvése, kifelé és befelé egyaránt, a Krisztus keresztje körül forgott; már kezdettől fogva, hogy a Keresztrefeszítettnek szolgálatába lépett, körülötte a kereszt különféle titka ragyogott fel«. y) Krisztusnak jó katonája és igazi lovagja volt a lélek előkelőségére és nemességére nézve. Hogy se ő maga, se tanítványai a legcsekélyebben se térjenek el az Úrtól, akarata fürkészésére az evangéliumos könyvhöz szokott volt fordulni kételyei között. Azon rendek törvényeit, melyeket alapított, magával az evangéliummal, övéinek szerzetesi életét pedig az apostoli élettel emelte azonos színvonalra. Ezért írta oly találóan regulája homlokzatára: »A kisebb testvérek regulája és élete ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát...« 3) Már most, hogy a dolgokat pontosabban szemügyre vegyük, lássuk Tisztelendő Testvérek, hogy a legtökéletesebb erényeknek mily kiváló gyakorlatával készült Ferenc az isteni irgalmasság szolgálatára és minő szándékokkal mutatkozott a köz reformálása alkalmas tényezőjének. Hogy mint égett az evangéliumi szegénység szerelmétől, azt sokkal könnyebb elképzelni, mint leírni. Mindenki tudja, hogy természettől fogva hajlott a szegények gyámolítására. Szent Bonaventura tanúsága szerint »az evangélium serény hallgatója« annyira telve volt jósággal, hogy elhatározta, hogy egy koldustól sem tagadja meg a segítséget, főleg aki kérésében »az Isten szerelmére hivatkozik*. 4) A kegyelem aztán a természetet még inkább tökéletesítette. Megbánta, hogy elutasított egy ízben valami szegényt és Isten belső ösztönzésére tüstént utánamegy s részvéttel és bőségesen segít szükségén. Egy alkalommal, mikor ifjaktól körülvéve, víg lakoma után nótázva haladtak a városon keresztül, hirtelen megállott. Roppant lelki gyönyörűség ragadta el, majd magához térve társainak azon kérdésére, hogy talán nősülésre gondol, mindjárt lángolva felelt igennel s kijelentette, hogy olyan feleséget választott magának, akinél se nemesebb, se gazdagabb, se szebb nincs. Ez alatt persze a szegénységet, illetőleg a szegénység különös tiszteletére támaszkodó szerzetet értette. Attól a Krisztustól, ki érettünk sze*) Leg. 1. n. 37. — 3) Th. a Cel., Tract, de mirac., n. 2. — 3) Reg. Fr. Minorum, initio. — 4) Leg. maj., c. 1., n. 1.
