Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

Ezért joggal mondjuk őt a Szentháromságban kútfőnek. S ezért egyedül abban áll az örök élet, hogy a szellem, mely a boldogságos Szentháromságban forrásoz és a Szentháromságnak képmása, valamilyen szellemi körforgás módján emlékezete, értelme és akarata által a mennyei dicsőségben átistenülve visszatér a boldogságos Szentháromságba.« (Qq. disp. 8 fin. Opera ed. Quar. V p. 115). 4. A teremtés. — Minthogy a ferences theologia az akaratot, a szuverén életgazdagságot, túláradó szeretetet tekinti Istenben uralkodó mozzanatnak, a teremtés tényében is a szuverén isteni hatalom és szabad tetszés mozzanatát nyomatékozza. Ennek logikus folyománya a régi ferenceseknek az a nézete, hogy az örök teremlés ellenmondás ; szerintük örök folyamatról csak magában az Istenségben (Szentháromsági életfolyamatok alakjában) lehet szó. Ha Scotus ebben a kérdésben Szent Tamáshoz közeledik (»nem nyilvánvaló, hogy az örök teremtés lehetetlen«), ezt a körülményt részben következetesebb aristotelizmusának, részben szigorúbb logikai követelményekkel dolgozó kritikai irányának kell betudni. Ugyanezen alapgondolatok miatt a világot mivoltában is nagyobb ür választja el Istentől, mint Szent Tamás rendszerében. A teremtés lényei mind anyagból is állanak (materia universalis), tehát élesen elhatárolódnak a merőben szellemi Örök Valótól. Scotus szerint Isten a Végtelen, a teremtett valók pedig mind egy pozitívum és egy negatívum (valami és semmi = a végtelen tökéletesség tagadása) összetételei. Ha Scotus a lét fogalmát mégis azonos értelemben (univoce) akarja kiterjeszteni Istenre és teremtményre egyaránt, csak azt akarja élesen és határozottan kifejezni, hogy mikor azt mondjuk: »lét* és ezt alkalmazzuk Istenre és a teremtményekre egyaránt, valamikép ugyanazt kell gondolnunk mindkét esetben, különben a világ létéből Isten létére való következtetésünk quaternio terminorum volna ; vagyis a lét univocitása nála csak logikai, nem metafizikai; metafizikailag Isten és a teremtmény között ő is csak analog viszonyt ismer el. Tehát a létfogalom univocitása címén nem lehet Scotusnak pantheizmust a nyakába varrni. A teremtett világnak Istenhez való vonatkozása a jelzett alapgondolatok szellemében máskép alakul, mint a thomizmusban. Szent Tamás szerint a világ Istennek szabad műve ugyan, de egyben az Istenség legmélyét kifejező ősbölcseségnek és szentségnek lenyomata. Ennélfogva a természetfölötti rend épúgy, mint a természeti, mivoltában és kialakulásában logikus, bensőleg megokolt, mikép maga Isten a szükségszerű bölcseség ; létében és tevékenységében, minden létmozzanatában bensőleg függ Istentől, aki benne és általa működik, mint főok az eszköz-okban (causa principalis et instrumentális, mint pl. ács és szekerce; cf. Dogm I 269 k.). Ezért Szent Tamás rendszere a világot elsődleAZ ASSISI SZENT FERENC BAZILIKA.