Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

subtilis nem terjeszti ki a materia fogalmát az anyagvilágon túl (a materia primo-prima, secundo-prima, tertio-prima tana, melyet oly sokszor neki is tulajdonítanak, nem található hiteles műveiben); de mikor hangsúlyozza, hogy a lét legegyetemesebb fogalma, a menynyiben kifejezi a semmivel szemben való ellentétet, azonos értelemben vonatkoztatandó a magánvaló és járulék, a nemi, faji és egyedi lét egész területére és összes fokaira, sőt Istenre, akkor a mindenséget átlengő mélységes egységnek skolasztikái gondolatát a valamilyen létbeli azonosság metafizikájával támasztja alá. Mindenesetre egy szemer a dr subtilis szubtilisségéből kell ahhoz, hogy ezt a tant valaki egész jelentősségében értékelje; de igazságtalanok, akik ezen a címen Scotus metafizikáját ontologizmus vagy éppen pantheizmus tőszomszédságába terelik. Az ősanyag az összes klasszikus ferences theologusok szerint (Scotus is velük tart) nem merő formátlan képesség, hanem már magában is létiség, ha mindjárt nagyon szegényes és gyenge fajta is. Távol van nevezetesen attól, hogy a lényeg-adó formát a vele való egyesülés által lefokozza, mintegy beszennyezze, és így a lények tökéletlenségeinek legyen forrása; hanem ellenkezőleg: ád nekik valamit, teljesebbé teszi konkrét léttartalmukat és részt vesz tevékenységükben (ez Baco természetbölcseletének egyik sarkgondolata, és joggal úgy szerepel a mai bölcselet- és tudomány-történetiróknál, mint az anyag modern megbecsülésének előfutárja). Sőt a Szent Tamás előttiek szerint magában hordja a levésnek, a különféle lényekké formálódásnak nemcsak passzív lehetőségét, hanem vágyát és csíráit; kebelében hordja azt, amit Szent Ágoston rationes seminales-nek nevezett. 2. Pluralitas formarum. A 13. századi skolasztika egyetemleg magáévá tette Aristotelesnek azt a gondolatát, hogy minden összetett való mivoltát két alkotó elv: potentia-actus (a testi valóknál materia-forma) úgy adja, hogy a meghatározatlan, közömbös, szenvedőleges anyagra ráüti jellegét a meghatározott és meghatározó forma substantialis (olyanfélekép, mint a bélyegző a lágy viaszra), mely ilyenformán a konkrét egyedi való minden meghatározottságának és értékének, a rajta megismerhető és benne tevékeny összes mozzanatoknak forrása és foglalata. A ferences theologusok egy értelemmel vallják (Scotus itt teljesen egy gyékényen árul Bonaventurával, akinél a tanítás először jelenik meg teljes határozottsággal és részletességgel), hogy az összetett valóban több lényegadó formának van helye ; így pl. a vegyületben megmaradnak forma szerint az elemek, az élő lényben, pl. az emberben is, az életelv hozzájárulása előtt megvolt és utána megmarad egy szervezeti forma (forma corporeitatis). A valónak egysége azért nincs veszélyben, mert a végső forma, a forma completiva valamennyit összefogja és uralkodik rajtuk. A Szent Tamás előtti ferencesek szerint az első formát, mely az ősanyaggal egyesül és adja vele együtt a tapasztalati anyagot, általában a fényben kell keresni. Ez az alapgondolatában Szent Ágostontól kölcsönzött »Lichtmetaphysik« nagy szerepet visz a régi ferencesek természet szemléletében. Számunkra azért is érdekes, mert elmosódottsága és költői jellege dacára félreismerhetetlen a rokonsága a legújabb anyagelméletekkel. Mindenesetre nem válik szégyenére a »Napénekes« tudós fiainak. Ennek a lényeg-adó formák többségéről szóló tanításnak alapgondolata az a meg-