Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

Az elmének a tisztára szellemi igazság-szférával való ez az érintkezése csak úgy lehetséges, ha a legmagasabb igazságok (elvek és szempontok) mint ilyenek megjelennek az értelem előtt, ha sajátos világosság láthatókká teszi őket az értelem szeme számára. Ezek az igazságok végelemzésben Istenben vannak, mint az ő örök gondolatai ; következésképen csak Istenben, illetve Isten által válhatnak az értelem »számára láthatókká. Ha az értelem közvetlenül érintkezésbe tud lépni a legegyetemesebb igazságok birodalmával, ezt köszönheti Isten sajátos megvilágító tevékenységének, mely vagy a megismerendő igazságokra áraszt világosságot, vagy megismerő értelmünkben gyújt megfelelő világot. Ez, ha nem csalódom, a veleje annak az illuminatio-elméletnek, mellyel különféle változatokban, sokszor bizonytalan körvonalozásban találkozunk a Szent Tamás előtti ferenceseknél. Ez a fölfogás mindenesetre szent-ágostoni gondolatokból indul ki; de befolyásolja az arab filozófusoknak, nevezetesen Avicebronnak az egyetemes és szám sze- e«»,,, „ , , SZENT BONAVENTURA. (Cavazola.) rint egy intellectus ágensről vallott tanítása is. A ferences ismeretelmélet lényegéhez nem tartozik; Scotus elejtette. Úgyszintén nem lehet ezért a tanításért a régieknek, különösen Bonaventurának ontologizmust (Istent a magára álló elme e földön is közvetlenül látja, nem a műveiből következtet a létére) a nyakába varrni (cf. Bonaventura Opera V 313—6). Hanem igenis két más mozzanat jellemzi a ferences ismeret-elméletet; mindkettő következik első megállapításunkból; 1. A magasabb szellemi ismeretek megszerzése úgy történik, hogy az elme közvetlenül, érzéki tevékenység és ennélfogva képek közvetítése nélkül lép érintkezésbe az ismeret tárgyával; vagyis a felsőbb megismerés közvetlen, legalább első lépéseiben. Ezért logikus, ha a ferences tudósok nem tagadják meg rokonszenvüket Szent Anzelm ontologiai Isten-bizonyítékától (mely a legtökéletesebb lény fogalmából következtet Isten létére); még a kritikus, aristotelikus Scotus is azt gondolja felőle, hogy nem kell elvetni, hanem »potest colorari«. 2. Ha az ismerő tehetségnek nem az a legnemesebb föladata, hogy az érzéklés nyujtolta anyagon mintegy előhívja az értelmi képet (ez az intellectus ágens szerepe