Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

Tamás (a zsinatra utazóban történt) halála után lelke volt ; ekkor bontakozott ki teljes gazdagságban és fényben kiérett lelki nagysága: a diadalmas hittudós, az elragadó szónok, az elbájoló szent. A hihetetlen munka azonban felőrölte és egy járványszerű betegség elragadta alig 53 éves korában. Az egész zsinatnak szokatlan pompában kifejtőző gyásza kísérte. Már kora doctor devotusnak nevezte, Gerson óta doctor seraphicus a díszjelzője. IV. Sixtus 1482-ben szentté avatta, V. Sixtus 1488-ban egyházdoktornak hirdette ki. Főműve a párisi tanárkodásának irodalmi leszűrődése : Commentarius in IV libros Sententiarum Petri Lombardi (a Quaracchi-i kiadás első négy kötete); főként a III. részhez írt kommentár klasszikus kiválósága általánosan elismert. Kisebb theologiai müvei közül jelentősebbek: Breviloquium, a dogmatika dióhéjban, Scheeben szerint valóságos kincsesszekrény, mely egy-egy szóval old meg egy-egy nagy theologiai kérdést és a legegyetemesebb szempontok szerint nyújt áttekintést a hitrendszerről ; Itinevarium mentis in Deum, a legkiválóbb középkori misztika, Richardus a S. Victore fölhasználásával, melyet a szent generálissága elején írt a Monte Alvernán, lelki magányában ; Reductio artium in theologiam, melynek témáját és értékét már címe elárulja. E három mű, a theologia mentis et cordis valóságos gyöngye, Quaracchi ban külön is kiadásra került. Azonkívül van több kisebb más misztikái irat (Quaracchi-ban külön kiadva: Decern opuscula mystica), értékes szentbeszédek, írásmagyarázatok s rendi ügyekkel és kérdésekkel foglalkozó vitairatok. Szent Bonaventura rendkívül szerencsés egyéniség, akiben a világos elme, rendszerező tehetség és kifejező erő misztikái mélységgel, szónoki lendülettel és meleg szívvel egyesül zavartalan harmóniában. Az ilyen egyéniséget jelleme arra szánja, hogy ellentétek kiegyenlítője, béke teremtője legyen. Bonaventurát ilyennek látjuk rendje élén, ilyennek a lyoni »egyesülési» zsinaton, ilyennek találjuk a theologiában. Alázatossága és kegyeletessége természetszerűen konzervatív irányba tereli : »Quemadmodum in primo libro sententiis adhaesi et communibus opninionibus magistrorum et potissimum magistri et patris nostri bonae memoriae fratris Alexandri, sic in sequentibus libris ab eorum vestigiis non recedam . . . Non enim intendő novas opiniones adversare sed communes et approbatas retexere« (In II. Sent. Praeloc. Ed. Quaracch. II. 1. s.) S csakugyan a Szent Tamás előtti és tőle sokban eliitő ferences theologiai tanításokat nála mind megtaláljuk szabatos megfogalmazásban; sőt rendszerező, szabatos és átfogó elméje őt avatta az eredeti ferences iskola klasszikusává. Aristoteles előtte is nagy tekintély; de a nem-dialektikai téren a Szent Ágoston szemével nézett Platon kedvéért mindig kész szembefordulni vele. Komoly kísérletet tesz Aristoteles és Ágoston egyeztetésére pl. az ismeretelmélet kérdésében. Békés és harmonikus lelkületét különösen két mozzanat jellemzi: a) Szent Tamás nagy újítása már útban volt, mikor megírta főművét; de nála az ellenkezésnek és harcnak semmi nyoma, — igaz a »thomizmus« nagy hullámverése őt már nem az íróasztal mellett találja, b) Ha egy kérdésben több felelet van kelendőben, többnyire talál egy szempontot, melyből tekintve mindegyiknek igazat tud adni. Ha azonban mégis választania kell több nézet között, rendesen a mellé áll, mely jobban kielégíti a jámbor lelket, vagyis szívével dönti el a vitát. A Szent Ferenc szellemében művelt theologiának ő a mintaképe. Ilyennek ünnep-