Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

rendkívül merésznek ítélt lángelméjű újítása és páratlan tökéletességű szintézise korszakhatárrá, theologiai vízválasztóvá lett az előző és következő hittudomány számára. Ez már magában indokolttá teszi és hogy régi és új, első és második ferences klasszikus iskoláról beszéljünk, anélkül, hogy ezzel az elnevezéssel a kettő közé nem létező szakadékot akarnánk konstruálni. 3. §• Halesi Sándor.

1) Született 1170 és 1180 között Glocester angol grófság Hales nevű községében (innen Halensis, Alensis, Halesius); 1210 körül a párisi egyetem bölcseleti karán doktorságot szerzett (magister artium). Mikor 1231 körül Szent Ferenc rendjébe lépett, a theologiának rendes tanára (magister regense) volt; ezt a tanárságát megtartotta szerzetes korában is, és ezzel az első ferences egyetemi tanár lett. Több évvel halála előtt, mely 1245-ben következett be, visszavonult a tanárságtól. Sándor egyben az első ferences tudományos író. Fő és valószínűleg egyetlen műve a Summa Theologica (a sokszor szintén neki tulajdonított Summa de virtutibus egy Szent Bonaventura utáni ismeretlen szerzőnek müve). Régibb kiadásait (az utolsó Coloniae 1622) elavultakká teszi és igen sok pontban megbízhatatlanoknak mutatja a quaracchi-i atyáknak immár közismert és köz-elismert kiadói kiválóságaival megindított négy kötetre tervezett új kiadása.

2) Menete nagyjából Lombardus Sententia-könyvének fölosztását követi. Négy részben akar szólni Istenről, a műveiről, a megváltóról, a szentségekről meg az utolsó dolgokról- Azonban e dogmatikai főútból számos mellékösvény ágazik ki az emberi tudásnak és életnek egész területére (pl. az utolsó ítélethez fűzi az egész pörrendtartásról szóló tüzetes tárgyalást). A tárgyalás egyenletes és gondos technika keretei között mozog : Minden egyes rész kérdésekre, ezek tagokra, ezek ismét cikkekre és ezek a szükséghez képest §-okra (questio, membra, articuli, paragraphi) vannak osztva, és a legkisebb fölosztási egységeken belül a gondolatkifejtés hármas menetben halad: igenlő és tagadó érvek (sic et non), állásfoglalás, az ellenérvek cáfolása. Ez a hatalmas arányú mű nem közönséges föltűnést keltett és ritka megbecsülésben részesült. IV. Sándor pápa 1255-ben a francia ferences tartományi főnökhöz intézett külön bullában (De fontibus paradisi) a paradicsomi forrás bőségesen hömpölygő árjához hasonlítja tudományosságát, melytől várni lehet, hogy »törhetetlen tételei (sententiae irrefragabiles ; lehet, hogy innen Halensis címe : doctor irrefragabilis) az igazság súlyával agyonpaskolják a tévedés hetvenkedő nyakasságát.« Elismeri szokatlan terjedelmességét, de úgy gondolja, hogy ezt röviddé teszi a komoly tanulmányozók számára a léptennyomon kínálkozó szellemi haszon. Minthogy a mű hiányos és csonka maradt (csak az Irodalom-. Feldernek fönt említett főművén kívül a quaracchi-i kiadás 4. kötetében kilátásba helyezett életrajzi adalékok. Ezenkívül Vacandard-mk kissé felületes cikke a Dictionnaire de Théologie catholique I. k.-ében. A bölcseleti tanítására vonatkozó irodalmat lásd Überweg ismert bölcselettörténetében : Grundriss der Geschichte der Philosophie der patristischen und scholastischen Zeit von M. Baumgartner (Berlin 1915) Zu § 37. (p. 157*). a) Doctoris Irrefragabilis Alcxandri de Haies ordinis minorum Summa Theologica . . . studio et cura PP. Collegii S. Bonaventurae ad fidem codicum édita. Tomus I. Übe»* primus.. Ad Aquas Claras (Quaracchi) 1922. XLVIII és 769 nagy quart lap).