Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XIII. Meglátások Szent Ferencről. Irta: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M
volt a világra, mint a leghatalmasabb hadvezér kardja. E korda kötötte meg ugyanis a XII. század forradalmának kerekét, hogy örvénybe ne rohanjon, írja Prohászka püspök. 1) Hogyan ? E kérdést erőteljes ecsetvonásokkal magyarázza ki egyebütt. Szent Ferenc nem azáltal akarta eltüntetni a kiáltó társadalmi ellentéteket és lecsendesíteni a forradalmi kirobbanásra már-már kész kedélyállapotokat, hogy a szegénységet száműzze a világ hátáról, hanem sokkal mélyebben látott: azon egyensúlyt akarta létrehozni, mely a rendet Isten akarata szerint mindnyájunk üdvére föntartsa, a zúgolódó elégedetlenség szellemét és azon rendezetlen állapotokat megszünteti, melyekből a szegénységbe a zúgolódás rossz szelleme átszármazik. Példájával hívta föl egy egész más világszemléletben ringatózó emberiség figyelmét arra, hogy a szegénységet, melyet ő kedves, naiv, trubadúros, lovagias rajongásában még a költészet bájával is körülvett, nemcsak tűrni, de keresni is lehet. Ugyanezen érdemét méltatja sok hozzáértéssel és igazsággal Balanyi György professzor is, mikor szentünk életrajzának bevezetésében 5) művészi összefoglalást ad néhány mondattal arról, hogy mint oszlatta el gondviselésszerűen ez a »szent szocialista, kinek emléke nagy felkiáltójel korunk vajúdásaira«, — (Prohászka id. h.) a barbárság sötét éjszakájából nehezen kibontakozott Európa világnézeti, társadalmi és gazdasági tohuvabohuját Assisi Szent Ferenc napsugaras alakja, így ír, bűvös egyéniségével és csodálatos célkitűzésével egyszerre feloldja a kínzó ellentéteket. Az ihletés percében egyetlen pillantással átfogja a bajok gyökerét. Látja, hogy a világon azért fogyatkozott meg a szeretet, társadalmi osztályok és csoportok azért törnek kíméletlenül egymás ellen, mert az emberek az égből a földre vonták tekinietükei s rabjaivá lettek az őket környező világnak; láíja s egy heroikus nagy elhatározással fölteszi magában, hogy tulajdon élete példájával tanítja rá az embereket, hogy nem kincsben, hatalomban vagy hírnévben, hanem az alázatos lemondásban és önmegtagadásban van az igazi boldogság és lelki béke. : i) Ezért a szegénység apostolává szegődik. Önmegtagadás! és apostoli egyszerűséget sürget ő is, mint Bresciai Arnold és Waldes Péter ; a vallásos élet mélyebbé és bensőbbé tételét szorgalmazza ő is, mint az eretnekfelekezetek legtöbbje. És mégis, milyen más a föllépése és milyen más hatás kél lába nyomán. Ő nem akar reformátor lenni, nem sző politikai utópiákat, nem tetszeleg a tényleg létező bajok l) Id. h.: Magasságok felé. 118. I. — 2) Assisi szent Ferenc élete, Dudapest, 1925. 12—13, 1. — 3) V. ö. Fioretti VIII. fejezetét. A „CARCÉRT' ZÁRDA UDVARA.
