Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIII. Meglátások Szent Ferencről. Irta: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M

» ha még jósággal, kellemmel is párosul valakiben, az a lelkek világában szükségképileg lesz erőteljes, mágneses pólussá, mely magához vonz mindeneket. És Szent Ferenc atya tüneményes, egészen rendkívüli egyénisége valóban ilyen ! Szórul-szóra reá is alkalmazhatók, mert ráillenek a híres amerikai elmélkedő, Emmerson szavai, melyeket Goetheről írt: »Az örök Szellem, mely e világot alkotta, többet juttatott magából erinek a férfiúnak, mint bárki másnak.« S ha a világtörténelem nagyságainak, halhatatlanjainak külön Pantheonja volna, abból Szent Ferenc bizonyára nem hiányoz­hatna. Az a lelki szuverénitás és színgazdagság, az a csodás világszemlélet és páratlan életfölény, az a mása nélküli szív és lenyűgözően harmonikus kedély, az az örök derűtől napsugaras életművész-lelkület és örömösen boldog egyéniség, mely Assisi szentjében kikristályosult, osztatlan szimpátiát, általános tiszteletet parancsol mindenki részéről. A legtökéletesebb ártatlanság férfiának (E. Renan) és A Harnack e »legkedvesebb és legszeretetreméltóbb« szerzetesének, l) e hétszáz éves, mégis modern szentnek Isten­ben elmerülő áhitata annyira őszinte és rokonszenves jelleme olyan őstermészetes, hogy faszcináló, bűvös hatása alól úgyszólván senki sem birja kivonni magát. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha az alábbiak során csak úgy szemelvényesen fölsorakoztatott egynémely nagyok minősítésének tükrében, vagy — ha úgy tetszik — kaleidoszkópjában szemléljük őt. * A modern olasz irodalom kimagasló képviselője, Giovanni Papini egy friss cikké­nek bevezetésében, melyet Szent Ferencről írt, 3) találóan mondja : A kereszténység nem egyéb Krisztus követésénél. Már pedig szinte megszoktuk a »katholikus és egész apostoli« 4) Ferencet XV. Benedek pápa után 5) »Krisztus leghívebb képmásának«, Kaposy sze­rint ( i) >az apostolok óta a legtökéletesebb keresztény«-nek tartani, aki hozzánk aránylag elég közel eső időben és térben, könnyen áttekinthetőleg valósította meg az Üdvözítő programmját. Az összes szentek között talán egyedül érezte legvilágosabban a köteles­séget Krisztus életének példaként való követésére, úgy, hogy benne legszembeszökőbben mutatkozik e szükséges utánzás törvénye. 7) Még E. Renan is elismeri róla, hogy leg­élénkebben eszmélt öntudatára az Isten-gyermekségnek: s) Egész gondviselésszerűen jött. Ő az, akit Krisztus hívott a világra és tett önmagához hasonlóvá, ahogy csak ember képes erre, hogy rajta keresztül könnyebben követhessük az Urat. »Nehéz vállalkozásnak tetszik nektek, — írja Papini') — akik csak emberek vagytok, követni az Istenembert? Nos hát íme egy ember, olyan, mint ti, kicsike olasz ember, igénytelen külsejű, halandó, mint a többi, részese minden nyomorúságtoknak s ez fogja nektek megmutatni, hogy bármennyire nyomorult és alacsonyrendű a ti természetetek, mégis képes az isteni példa követésére. Amire egy ember képes volt, az nem lehetetlen többé senkinek sem.« *) A Harnack: Das Mönchtum. 52 1. Magyar ford. Bencze Jánostól, Dp. 1911. 41. I. — 2) Dr. Karl Wilk : Der moderne Heilige. Essen-Ruhr. 1911. — 3) Kastner Jenő: Papini cikke Assisi Szent Ferencről. Napkelet 1926. 320—21. 11. — *) Julianus a Spira rimes zsolozsmájának első karverse. — 5) Sacra pro­pediem c. jubiláris körlevelében 1921. vízkereszt ünnepén. — 6) Id. m. XXXVII -IX. 11. — 7) Napkelet id. cikke 321. 1. — 8) Nouvelles Etudes 235. 1. — 9) Napkelet id. h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom