Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIII. Meglátások Szent Ferencről. Irta: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M

Meglátások Szent Ferencről. írta: Dr. BURKA P. KELEMEN O. F. M. ehet, hogy csak egyéni vélemény, de nekem a szent evangéliumok után egyike a világ legbájosabb könyveinek az a legendacsokor, melynek üdén megőrzött illatos virágai, pedig már több száz évesek, a Fioretti di S. Francesco gyűjtőnéven közismertek. E drága gyűjteménynek szám szerint tizedik fejezete a maga naivságában is szerfölött édes kis epizódot örökí­tett reánk. 1) Arról van benne szó, hogy mikor egy napon Szent Ferenc Atya az erdőből, hol imádságát végezte, épen hazafelé tartott, Masszeusz testvér toppant eléje s alázatossága kipróbálására szinte szemrehányóan mondá: — Miért épen téged? Miért épen téged? Miért épen téged? Szent Ferenc feleié: — Igazában mi az, mit ezzel mondani akarsz? — Azt akarom mondani — válaszolá Fráter Masszeusz, — hogy miért épen téged követ az egész világ, mintha csak mindenki téged kívánna látni, hallani s neked akarna engedelmeskedni ? Hiszen te nem vagy szép ember, számbavehető tanultságod sincsen, nemesi származással sem dicsekedhetel, honnan van hát mégis, hogy az egész világ utánad bomlik? S a kérdés, melyet Szent Ferenc alázatosságának kipuhatolására tett föl Masszeusz testvér, ma, 700 esztendő múlva is aktuális és izgató s mint jellemzően érdekes probléma foglalkoztatja az embereket. E probléma megoldó kulcsát adja kezünkbe az a tanulságos eset, melyet Gergely István kitűnő publicistánk újság hasábjain beszélt el a nagy nyilvánosságnak. 2) Még béke idején történt, hogy a bécsi Centrálkávéház kerekasztalánál öreg japán orvos barátjuk ákom-bákomos kéziratot mutatott, mondván, hogy az a Fioretti fordítása, melyet fivére, jeles japán festő, illusztrálni fog. Sűrű ősz haja alatt rózsás életet kapott sárga arca mandulás szemének ellágyulásától, mikor felsóhajtott: — Assisi Szent Ferenc nagy ember volt! Már most, ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy ugyancsak Szent Ferenc a leg­jobb emberek egyike is, akik valaha e földön éltek, : i) akkor egészen rábukkanunk az őt egyértelműen körülvevő tisztelet, sőt rajongás nyitjára. Mert a pózmentes, igaz nagyság, ') Assisi Szent Ferenc virágos kertje. Ford. Kaposy József. Genius kiadás. 28—29. 11. — Isten szegénykéje. Nemzeti Újság 1925. szeptember 20. — 3) Dr. Horváth Cirill : A régi magyar irodalom tör­ténete. Dp. 1891., 58. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom