Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.
A kézirat nevét Piry Cirjék érsekújvári tanár nevétől kapta, aki ez irodalmi leletet a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. 8. A Ferences kéziratok között díszes helyet foglal el a Nádor-kódex, mely 1508. évben másolva maradt reánk. Maga a kézirat megmondja az írás keltét a 657—658. lapokon. (L. 110. 1.) A kézirat másolója ugyanaz, aki a kis Simor-, továbbá a Nagyszombati kódexeket másolta, továbbá aki a Debreczeni-kódex ötödik kezeként működött. Valószínűleg Marianus ferences szerzetes, aki Klarissza apácák számára készítette művét. Erre mutat a Nádor-kódexnek egyéb Klarissza-kéziratokkal való tartalom-egyezése. A kézirat legpoétikusabb része a Winkler-kódexben is előforduló Mária siralom és egyben Krisztus szenvedéséről szóló hosszabb, misztikus jellegű feldolgozás. 9. Nagyszombati kéziratunk 1512 —13-ban másolva, valószínűleg szintén ferences apácák részére készült. Mindvégig egy kéz, Marianus ferences munkája. Három külön egységet különböztetünk meg a tartalomban és mindegyiket a kéziratban olvasható 1512, illetőleg 1513. dátum választja el. Szoros kapcsolatokat mutat a Debreczeni-kódexszel, mellyel teljesen azonos szövegei vannak. Nagyszombati 240—249. lap megfelel : Debreczeni 595—602. lap. Szentséges életnek feljebb való grádicsa. Nagyszombati 249—270. lap megfelel: Debreczeni 576—595. lap. Alázatosságnak dicséreti. Nagyszombati 271—296. lap megfelel: Debreczeni 625 -630. lap. Asszonyunk sziz Máriának menybemeneti. A Rosarium Seraphicum: Szűz Mária koronája igen érdekes fejtegetését és példáját olvassuk a kódexben, melynek szövege a következő: Vala egy ájtatos deák, ki még ez velági voltában is szokott vala kötni rózsában koszorút Azzonnunk zyz Marianak tiztösségére. És annak utánna lön szerzetessé. És hogy koszorút nem köthetne, mint e világi voltában az zyz Marianak tiztösségére, ezön igen megháborodék ön-benne. Akara és elvégezé, hogy kimenne az szerzetből. 1. Némely napon, hogy ezön igön kesergene, imádságra adá magát és megjelönék az zyz Maria neki, mondván, — Én édes fiam, ne keserÖgj, se kedég ez zerzetből ki ne menj. — Im, én megtanítlak tégöd, hogy a te ájétatosságodnak énhozjám eleget tehetsz, miért szoktad vala ez világi korodban én tiztösségömre koszorút kötni. — De köss énneköm lélök szerint mind te életedbe mindön napon im eképpen. — Köss egy piros rózsa-koszorut, egy páter nostert mondván az én édös Szülöttemnek ő szent vére hullásáért, mikoron környülmetélteték, azt gondolván. — És emléközzél meg az én örömemről, mikoron őtet fogadám az én méhömbe. Olvass a fejér szép rózsáért, az első örömemért, tiz Ave Máriát és kössed a vékonyságú spring-selyemmel azaz áhétatossággal, hálákat adván az Ur-Istennek az én velem jó téteiért. — Másod örömemért, hogy hordozván az én édes fiamat én méhömben, meglátogatván zent Erzséböt azzont, ismég azonképpen tégy. — Harmad örömemért, mikoron az én édes fiamat, Szülöttemet ez világra szülém. Ismég azonképpen tégy.
