Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

III. FEJEZET. Az elöljáró második szárnya: A könyörületesség

III. FEJEZET. AZ ELÖLJÁRÓ MÁSODIK SZÁRNYA: A KÖNYÖRÜLETESSÉG. 1 Az egyházi elöljáróságot betöltő szeráf második szárnya legyen a könyörületesség, testvéries együttérzés a bajokban. Ha Istenért égő szeretete az igazság buzgó harcosává avatta, kell, hogy a testvéri gyöngédség könyörületességre hangolja. Bár a hibák fenyítést érdemelnek, az emberi gyengeség mégis támaszpontra szorul. Ezért mondja a zsoltáros : „Vessződ és pásztorbotod megvigasztal engem." (1) Szent Pál pedig így fordul a korintusiakhoz: „Mit akartok? Vessszővel érkezzem-e hozzátok vagy szeretettel és a szelídség szellemével ?" (2) A szamaritánus szintén az izzó szeretet borát és a testvéri gyöngédség olaját csöpögtette félholtan heverő felebarátjának sebeibe. (3) 2 Más a test betegsége és más a léleké, de mindkettő részvétre szorul. A test gyöngesége háromféle. Egyesek metsző fájdalomban kínlódnak s ezért az ágyat őrzik. Vannak továbbá olyanok, akik otthon, sőt azon kívül is járva-kelve lábukon hordják a kórt, azonban gyakran zaklatja őket súlyos betegségük. Ilyenek az epekövesek, fekélyesek, nehézkesek és más bántalomban szenvedők. Végül vannak, akik kimondottan nem betegek, hanem csak testi egészségük gyönge