Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

II. FEJEZET. Az elöljárók első szárnya: Az igazságért lángoló buzgóság

önmegtartóztatásban, engedelmességben és tulajdon nélkül a szerzetházban s vállalják mindazt, amit a Rend szabálya vagy határozata, reájuk ró. (10) „Ha fogadalmat teszesz az Úrnak, ne késlekedjél megadni, mert megköveteli rajtad azt az Úr, a te Istened s ha késlekedel, bűnül tudja be néked. Ha nem akarsz fogadalmat tenni, nem követsz el vele bűnt, ami egyszer kijött ajkaidon,, azt tartsd meg és teljesítsd úgy, amint az Úrnak, a te Istenednek fogadtad és szabad akaratból ten száddal ígérted." (11) Ismét más szabályokat a lelkiélet terén való könnyed előhaladás szül, noha ezek nem lényegesek az üdvösségre. Ezek közé sorozhatok a köteles istentisztelet szabályai, a különböző hivatalokra való előírások, továbbá azok a fegyelmi intézkedések, amelyek a napirendre, a csöndtartásra, étkezésre, ruházatra, virrasztásra s a kolostori élet ezer apró megnyilvánulására vonatkoznak. A szerzetesrendek sajátságos céljukat szem előtt tartva különféle keretek között tartják meg ezeket. S bár nem okvetlenül szükségesek az üdvösségre, megszegésük mégis sebet ejt a szerzet méltóságán, azonkívül megakadályozza a lelkifejlődést és mások jellemének épülését. Az igazság rajongója mind magában, mind másokban nagy odaadással iparkodik meghonosítani az említett kisebb szabályokat. Örül, ha lelkiismeretesen alkalmazkodnak azokhoz, viszont fájdalom fogja el, bánat emészti és szent haragra gyúl sutbavetésük miatt. A Zsoltárossal kiált föl : „Uram, ne gyülöljem-e azokat, akik gyűlölnek téged?" (12) 8 Finom érzékkel különböztet : jobban fáj-