Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

I. FEJEZET. Mindig az alkalmasabbat kell elöljárónak kiszemelni. A kezdők vezetőre szorulnak, akik pedig ezt nélkülözhetik, négy erényben kell kiválniok

I. FEJEZET. MINDIG AZ ALKALMASABBAT KELL ELÖLJÁRÓNAK KISZEMELNI. A KEZDŐK VEZETŐRE SZORULNAK, AKIK PEDIG EZT NÉLKÜLÖZHETIK, NÉGY ERÉNYBEN KELL KIVÁLNIOK. 1 „Ezért írom ezeket néked, hogy tudd, mikép kell forgolódnod az Isten házában, mely az élő Isten egyháza." (1) Szent Pál apostol két levelet írt tanítványának, Timóteusnak, akit az efezusí egyház élére állított püspöknek. Ezekben a levelekben kioktatja, hogy miként kell eljárnia a rábízott tisztségben. Ezzel azt akarta elérni, hogy az, aki tőle szent életet tanult, maga is értsen az üdvös és eredményes kormányzáshoz. Nagy különbség van ugyanis az alázatos engedelmesség, a békés társas-élet és ' az ügyes kormányzás között. Szent Bernát szerint (2): „Sok ember él nyugodtan felügyelet alatt, de ha megoldod rajtuk az engedelmesség bilincsét, mindjárt nyughatatlanok lesznek s még ártalmas dolgoktól sem őrizkednek. Mások ismét, amennyire rajtuk áll, mindenkivel békében élnek, irányításra nem szorulnak és mégsem alkalmasak vezető tisztségre. Ezek megelégedtek a tisztes középszerűséggel is, amint Isten megterítette nekik a kegyelem asztalát. (3,) A testvérek között barátit