Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

II. FEJEZET. A ferencesek a török világban

aki a vitán győz, azé lesz az egész templom. Birákul 3 kádit: Abdiást. Achmetet és Mehemetet, a hitvitáknak kiváló doctorait, és 3 szegedi pol­gárt: Balogh Andrást, Horváth Mártont és Koncsi Rózsát jelölte meg. Temérdek nép jelenlétében, nagy tűzzel fogtak hozzá a disputátióhoz. Ide­oda forgatták a bibliát s íme, egyszerre csak ott terem a konyhából egy franciskánus fráter és odaveti a kálvinista prédikátornak a kérdést: Hány evangélista van? A prédikáns nem is akar felelni, de a bírák kényszerítik, hogy csak feleljen. Felteli tehát: Négy. Erre a fráter: Hát az ötödik: Re csép? Nevet a prédikáns, de a török bírák roppantul meg vannak elégedve, felállnak és azt mondják: „Ne félj, papgazda, tiéd a Templom." Dictum factum. A török a kálvinistákat a templomból kikergette és az egész szentegyházat átadta a barátoknak. Történt ez az Urnák 1545-ik esztendejében. A dolog magyarázata pedig az, hogy az a R e c s e p, kiről a kálvinista tiszteletesnek halvány sejtelme sem volt, de kiről ama furfangos fráter egy töröktől hallott valamit és akit ugyanaz a fráter nagy leleményességgel, a törölkök nagy örömére brevi manu megtett ö t ö d i k evangélistának, a mohamedánoknál egyik legnagyobb hitbéli tekin­tély volt, olyan, mint a keresztényeknél az evangélistáik. így győzte le; az egyszerű franciskánus laikus testvér ügyes fogásával a kálvinista pré­dikánst jobban, mint a legnagyobb theologus is legyőzhette volna. — Abban a levélben, melyet a törölk 1545-ben a ferencrendieknek szegedi templomuk bírására nézve adott, csak a hitvita ténye van megemlítve, nem azonban részletei is, — ezek emlékét csak a nép körében, még Fridrich idejében is, élő hagyomány tartotta fenn. 30 3 Voltak ennél tra­gikusabb végű controversia fidei-k is. A baranyamegyei nagyharsányi vitán, 1574-ben, Vörösmarti Illés, református püspök, legyőzte az unitárius Alvinczi Györgyöt, ki ezért életével lakolt. Az 1575-iki budai, szintén az uitytáriuistokkafl lett vitán pedig a budai basa Vörösmarti-1 nyilvánította le­győzöttnek és ezért halálra méltónak, ugv, hogy Vörösmarti-1 is kivégzik, ha hivei ki nem váltják. 30 4 Ha maguk a Ikeresztény, felekezetek nem unszolták, hogy vitájukba beleártsa magát, a török „folyton békét parancsolt a civakodóknak, 305 sőt leckét adott a keresztényeknek a türelmességből. H úrim iszpáhia 1588-ban ezt írta: „Mert noha hitünk külön vagyon, de hiszen ugyan mind egy Istenünk vagyon és mindnyájunknak meg kell egyszer halnunk és számot kell adnunk Isten előtt." 30 6 Arra is volt eset, hogy a török a kathólikus egyházi fegyelem őrzé­sére vállalkozott. 1580-ban a budai basa egy kathólikus papnak a talpára sós Fridrich: i. h. II. 13., 14. 30 4 Zsilinszky, stb.: A magyarhoni prot. egyh. tört. 120. 36 5 Acsády : i. h. 287. 30 0 Takáts Sándor: i. h. 129., 130.

Next

/
Oldalképek
Tartalom