Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek
Szegedi Kiss István és Erdősi (Sylvester) János is Krakóban tanultak, mi tehát őket is kathólikus papoknak tartjuk. Dévai Biró Mátyásról és Kálmáncsehi Mártonról minden történetíró tudja, hogy kathólikus papok voltak. Fegyelmet megunt, önző ferencrendi áldozópap az országos hirti reformátorok közt 3 volt: Sztárai Mihály, Kopácsi István és Szegedi Gergely. Ez az utóbbi azonban halála előtt alighanem visszatért a kathólikus hitre. Verancsics Antal, egri püspök ugyanis 1569-ben Pankotay Ferencet, vicariusát, arra utasította, hogy Szegedi Gergellyel, ki kegyelmi kérvényt adott be, kiméletesen bánjék, ha azt a nőt, kivel hitét elhagyta és kit talán feleségül is vett, eltávolítja magától. 42 6 Ez a fontos adat mintha még nem volna eléggé méltányolva egyháztörténeti irodalmunkban. Ami a protestantizmus szellemének a magyar ferencrendiekre való hatását illeti, a magyarországi salvatorianus rendtartománynak 1535-iki káptalana elrendelte, hogy azokat a rendtagokat, akik a lutheránus tant követik, vagy valami olyat tanítanak, mi a krisztusi tanokkal ellenkezik, egy havi börtönnel büntessék, — ha megtérnek, nyerjék vissza szabadságukat, — ha nem térnék meg, maradjanak tovább is a börtönben a tartományi főnök tetszése szerint való ideig. Mindez intézkedéseket az 1546 és az 1550-iki tartományi káptalan megújította. 42 7 Tekintve Sztárai Mihály, Kopácsi István és Szegedi Gergely példáját, nem hisszük, hogy bármily szigorú intézkedések is meg bírták volna akadályozni, hogy a magyar ferencrendiek közül a nevezett 3 férfiún kivül többen áldozatul ne essenek a protestantizmus szellemének. A régi magyar katholikusoknak és protestánsoknak egymás ellen vivott harcai, egymáson elkövetett kegyetlenkedései nemcsak vallási, hanem még sokkal inkább politikai indítékokból is fakadtak. Ami a kegyetlenkedéseket illeti, a legnagyobb igazságtalanság volna, ha e részben az egyik felet több bűnnel vádolnánk, mint a másikat. Az ilyen egyoldalú vádaskodás már a régi korban együttélők között is csak a pártos elfogultság műve volt (és az az ujabbkori történetirásban is), — mert az igazság az, hogy, a régi katholikusok és protestánsok egyformán kegyetlenkedtek' egymáson. Egyikl rész sem volt türelmesebb, irgalmasabb, vagy szívtelenebb, vérengzőbb a másiknál. Amit a katholikusok a protestánsok ellen elkövettek, azt megtudhatjuk különösen a régi országgyűlések irományaiból, nevezetesen a protestáns rendeknek országgyűlési panaszaiból és más számos forrásból, melynek felsorolására itt nincs terünk. (A kathólikus földesurak! durva erőszakoskodásai a falvakban, a possess i o n e s-en, a királyéi a városokban.) Mindezt átolvastuk. Továbbá előt42 6 Horváth Cyrill ismertetése Szilády Áronnak „Szegedi Gergely énekes könyve" című müvéről. Kath. Szemle. 1894. 323. és köv. 42 7 Bunyitay Vince: Egyht. Eml. II. köt.. II. függelék.
