Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

A ferencrendiek Regulájok szerint anyagi ügyeik elintézésével világi embereket bíztak meg, kik a megbízást elfogadván, apo sto l-i s y n d icus vagy confrater címet viseltek. Még az ország legelőkelőbb főurai is megtisztelve érezték magukat, ha a kisebb testvérek syndicusai lehettek. így láttuk, hogy 1627-ben a marianus provincia apostoli syndicusa Senriyey István, váci püspök, királyi udvari kancellár, 1715 körül pedig a salvatorianus rendtartomány generális confrater-ei és apostoli syndicusai maga az országbíró: Koháry István gróf, tehát az országnak a nádor után első világi méltósága, továbbá Károlyi Sándor gróf, a szatmári békekötés egyik fő létrehozója, később Mária Terézia tábornagya, voltak. 1755-ben ugyancsak a salvatorianus provincia apostoli syndicusának címét Csáky Antal gróf, a szepesi kamara administratora viselte.

141 E néhány példából következtethet az olvasó a többi, különböző időbeli rendtartományi syndicusnak előkelő voltára is. A különböző conventek syndicusai természetesen miár nem az országos főméltóságok, de szintén tekintélyes állású egyének közül kerültek ki. II. Lajos királyunk 1521-ben a syndicusok városi házait, a syndicatus idejére, minden adótehertől felmentette, hogy a syndicusok a szerzetesiekre annál nagyobb gondot fordítsanak.

14

2 1674-ben I. Lipót király Gyöngyös városához rendeletet intézett, hogy az ottani salvatorianus ferencesek syndicusait polgári tisztségekkel ne terheljék és így őket a gondjukra bízott convent ügyeinek intézésétől ne vonják el. A barátok, mondta a király, azért választanak syndicusokat, mert regulájuk szerint ők maguk profán ügyekkel nem foglalkozhatnak.

143 1678-ban a király Heves vármegyének meghagyta, hogy Gyöngyös mezővárost a syndicusok ügyében kiadott rendelet megtartására szorítsa.

14

4 A lazarina decisio nemcsak különböző conventeknek hovatartozandóságát szabta meg, hanem meghatározta a különböző rendtartományoknak kéregetési területét is. Eszerint a salvatoriánus provinciának lkéregetési területe (districtus pro colligenda sacra eleemosyna designatus) a dunántuli (ma dunáninneni) része volt az országnak: (értsd ezen itt ne a régi dunántúli, későbben dunáninneni kerületet, hanem az országnak egész a Dunától keletre fekvő részét), még pedig keletről nyugatra menve a Dunáig és a Nyitra folyóig, — kivéve, hogy

1 a marianusok pesti con ven tje tagjainak joguk volt Pesttől széltében és hosszában két mérföldnyire kéregetniök.

14

5 14

1 Fridrich: i. h. I. 71. 14

2 Nagy Béni: i. h. 384. 14

3 Conc. Exp. 1674. 93. febr. 26. 14

4 Conc. Exp. 1678. 208. jun. 6. 14

5 Ld. Fridrich: i. h. II. 168., 169.