Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
Istváni fölkelése miatt csakhamar újra el is veszti. 1605-ben Morvában n salvatorianusok birtokukba vették Hradistot. 1610-ben visszamehettek Szécsénybe. Ekkor a provinciabeli szerzetesek száma már 46-ra rúgott, 1632-ben már 90-en, 1641-ben már 131-en voltak, a novitiusok nélkül. 1646-ban a salvatorianusoké: Galgóc, Gyöngyös, Szakolca, Hradist, Szécsény, Fülek, Sebes, Szeged (e helyeken convent volt), és a kecskeméti residentia. 1650-ben bevonultak Kassára. 1671-ben megkapták Eperjest és Bártfát, 1675-ben Lévát. Lőcsét nem fogadták el. 1676-ban új conventjeik a homonnai, a körmöcbányai és a sümegi, új residentiájuk a sztropkói. 1686-ban Szdllnokon telepednek ímeg. 1687-ban resideniliiájuk van Veszprémben. Ugyanebben az évben övék lett megint Eger. l0 T Esztergom, Buda és Pest a török 1 világ előtt a salvatorianusoké volt, kik tehát a török kiűzése után e helyeket ismét elfoglalták. 10 8 Mikor aztán Budát élelmiszer hiánya miatt egy kis időre elhagyták és az Esztergomban levő salvatorianus atya meghalt, a marianusok Budára és Esztergomra rá telték kezüket, mely tényüket ai király 1688-ban megerősítette. A vita e helyek miatt a salvatorianusok és a marianusok között már 1685-ben, az akkor Bécsben tartózkodó minister-generalis előtt, illetően 1687-ben megindul t és folytatódott az 1688-iki egyetemes káptalanon. Végre a vitát 1689-ben Lazari Antal atya, definitor generalis, a cismontana ifamilia commissarius generálisának és a defioitorium generale-nak kiküldötte, ugy döntötte el, hogy a pruszkai convent és a beckói resiidentia, melyek addig a mariianusokéi voltak, a salvatorianusoké, ellenben a veszprémi residentia, továbbá a sümegi, a pesti, a budai és az esztergomi conventek a maiianusokéi legyenek. E döntést (1690. ápr. 12-én) a császár és \a!z. általános káptalan is megerősítették. Fridrich ez ítéletet igazságtalannak mondotta. 1692-ben és 1694-ben hiába akarták a salvatorianusok Pestet, Budát és Esztergomot visszaszerezni, mind a kétszer hallgatásit parancsoltak nekik. Midőn III. Károlyt király rendeletét, hogy a szerzetesrendek régi kolostoraikat kapják vissza, az 1712/15-iki országgyűlésen kihirdetitek!, Károlyi Sándor és Koháry István grófok, a saTlvatorianus rendtartománynak generalis confrater-ei és apostoli syndicusai, kérték a kiráíllyt, hogy Esztergomot, Budát ós Pestet adassa vissza a salvatorianusoknak. A király az ügy elintézésével Keresztélv Ágost szász herceget, prímást bizta meg, majd két osztrák ferencest küldött ki biztosaiul. Ez utóbbiak elismerték a salvatorianusoknak régi jogát a nevezett conventekhez, ámde 1714 végén a király a lazariana decisióhoz ragaszkodó marianusok kérésére újra megerősítette a marianusokat a fent írt 3 10 7 Bunyitay: i. h. az illető éveknél. — Fridrich: i. h. I. 32—33. 10 8 Mint alább, a rendházak (történetében látni fogjuk, előbb a salvatorianusiok, majd a bosnyák barátok Pesten a török világban is működtek, abban a korban is volt ott nekik házuk, de persze, a salvatorianusok, miután a török alatt utóbb Pestet elhagyták és helyükbe oda a bosnyák atyák jöttek, 1687-ben valóban vissz aiöttek Pestre
