Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
Az Annales Minorum szerint a XVI. században a következő marianus conventék pusztultak el, vagy váltak elhagyottakká: az aracsai, a bácsi, a bánmonostori, a szepesi, a iszebeni (nagyszebeni), a jászberényi (ez a salvatorianus provinciáé lett), a nyulaksziigeti, a győri, a kismartoni, az okolicsnói, a boldogasszonyi, a szegedi (Szegedről mind a marianusoik, mind a salvatorianusok elijöttek és ezután csak a salvatorianusok tértek vissza e városba), azi óbudai, a zágrábi, a zentai, a kassa/i, a fejérvári, a lippai, az egri, a beregszászi, a goborntaki, a lőcsei, a ludbreghi, az ormiosdi, a szemenyei, a szeglaki és a naîtrai. 8 7 Ez a lista nem teljes. Az 1606-ik'i egyetemes káp tallan a két magyarországi provinciát egyesíteni akarta Provincia Hungáriáé néven, de a két rendtartomány tiltakozott e szándék ellen — a jobb jövő reményiében. Reménységük a XVII. és XVIII. században valóra is vált. 8 8 A királyi területen mind jobban visszanyerte a katholicismus uralmát, a török hódítás is mind szűkebb határok közé szorult, végre egészen megszűnt, így tehát a marianus ferencesek is mind több régi heilyükre visszatérhettek, vagyf új helyeken telepedhettek meg. Mária Terézia idejében, bár a XVII. században a zágrábi és pécsi marianus őrségből új provinciát alakítottak: a ladislaitát, mégis 28 conventet foglal magában azi Sz. Máriáról nevezeti rendtartomány. A magyarországi (observans) marianus provincia is azok közié a rendtartományok közé tartozott, melyek a (observans) Szent Ferenc-rendnék már a XVI. században megindult reformátióját elfogadták. 8 9 8 7 Annal. Min. XX. 46. és köv. 8 8 Nagy Béni, i. h. 8 9 Három, reformatiót kell megkülönböztetnünk : 1. azt, mely ia conventualisok kebelében ment végibe a XV. század folyamán (Magyarországon Igali Fiábián reformatio ja, 1454.) s melynek követlkieiztében a conventualisoknak az a része,, mely a reformatiót elfogadta, „conventuales reformiati" nevet nyert •. 2. azt, melynél fogva 1517 után több conventualis convent elfogadta az observantiát (la.z Annales Minorum némely conventualis kolostornak .az observantia tszámára való megnyerését :reformatio-nak nevezi) ; 3. azt, mely a XVI. század elejétől fogva az observansok kelbelében ment végbe s melynek eredménye volt a strictior observantia. (Nb. observansok-on értsd azokiat is, kik 1517-ben >az observansokkal) egybeolvadtak, tehát pbsielrvansokká lettek, ld. a fent elősorolt famíliákat: clareni, laimadaei stb., köztük a reformált conventualisokiait,, továbbá azokat is, kik 1517 után csatlakoztak iaz observansokhoz, tehát azokat la conventualis conventeket, melyek 1517 után szakítottak a eonventualisdkkiail és az observansokhoz csatlakoztak.) Nb. 1517 után a conventualisok kebelében is meat végbe reformatio. A conventualisok közül, azok közül, kik nem váltak obsermnsokká^ kik előbb magiste;r generalis,, azután, mint külön rend, saját minister generálisuk alatt álltak, kik tehát megmaradtak conventualisokniak, igen, a conventualisok is többen megreformálták magukat;. Tehát ismét lettek reformált conventualisok, akik ímegkülönlböztetendőtk az 1517 előtt
