Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

I. FEJEZET. A magyar rendtartományok

hogy Krisztusnak és az Apostoloknak nem volt tulajdonuk. Erre XXII. János pápa 1322-ben az Adconditorem canonum bullában visszaadta a ferenceseknek a III. Miklós (és már IV. Ince, sőt IX. Gergely) által az ő birtokukban levő dolgokra nézve az apostoli szentszéknek fenntartott tulajdonjogot. (íme, XXII. János ennyire kedvezett a conventualisoknak.) 1223-ban pedig a Cum inter nonnullos bullában hitágazatilag kimondta, hogy: az a makacs állítás, hogy Krisztusnak és az Apostoloknak az életük fentartására szükséges dolgokra nézve nem volt sem tulajdon, — sem használati vagy rendelkezési joguk, ellenkezik a szentírással, aláássa tekintélyéi és eretnek. Cesenai Mihályék ennek a döntésnek nem vetették magunkat alá, elhagyták a rendet és XXII. János ellén Bajor Lajost támogatták. Végre a konstanci zsinat (1414—1418) mind a conventualisokat -^Fratres conventuales), mind az observansokat (Fratres reguláris observantiae) elösmerte.

1

8 Ezen természetesen nem azt kell értenünk, hogy a konstanci zsinat talán a Cesenai Mihály-féle eretnekséget hagyta jóvá, hanem csak azt, hogy az observansokat, kiknek életmódját egy pápa sem kárhoztatta sohasem, hanem kiknek táborát csak a conventualisok akarták megszüntetni, védelmébe vette a conventualisok ellen, azaz kimondta, hogy

1 mind a conventualisok, mind az observansok zavartalanul követhessék a maguk életmódját. A conventualisoki és az observansok kezdettől fogva viszálykodtak egymással. A conventualisoknak nem tetszett, hogy Szent Ferenc rendjének kebelében kétféle irányzat divott, azt akarták, hogy az observansok is az ő életük módját kövessék. Hogy a két párt viszonya egymáshoz a konslanci zsinat után miként alakult, erre nézve fePJette becses adatokat tartalmaz Boldog Aquilai Bernardinus-nak már fent idézett krónikája. Az observansok a Szent Ferenc-rend minister generalis-álóL és minister provincialis-aitól függtek. Ezek kormányozták őket is. Helyeikről (conventjeikből, residentiáikból) nem távolíthatták el, életük módjában nem háborgathatták őket. Ha a generalis megengedte nekik, congregatiokat tarthattak, vicariust (vicarius generalist) és guardiánokat választhattak maguknak, csak éppen, hogy vicariusuk és guardiánjaik megerősítését kellett kérniük a generálistól. Ha a generálisnak úgy te'szett, nem engedte meg az observansoknak, hogy maguk válasszanak maguknak vicarius generaliist, hanem ő maga nevezett ki számukra általános helytartót, vagy egyáltalában nem adott nekik generalis vicariust. Akár maguk választotta, akár a generalis kinevezte vicarius generalis-uk volt! az observansoknak'* a minister generalis bármikor letehette, addig meg, míg megtűrte állásában, kényekedve szerint szabta meg haláskörét. 1438-tól 1442-ig pl. Sienaf Szent BerU. 0. V,