Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
kozva a három nemzetiségből történjék a választás, mlég pediig úgy, hogy ha a provinciális pl. német, a cusitos magyar vagy tót legyen, továbbá a provinciális és a custos nemzetiségéből mindég csak egy-egy, abból a nemzetiségből pedig, melyhez sem a provinciális, sem a custos nem tartozik, mindlég két defmitort válasszanak. A pápát, mondta továbbá a conferentia, a király kérje meg, hogy a választások ügyében anniak idején kiadott brévéjét ama négy pontra nézve, melyet illetően a szerzetesek egymással megegyezitek, módosítsa (vagyis a pápa is egyezzék bele, ihogy a lectorokat, a concionatorokat és a guardiánokat ne alternative a különböző nemzetiségekből válasszák és hogy a novitiatust ne tagolják szét nemzetiségek szerint), a provinciális, a custos és a definitorok választására nézve azonban ama brève rendelkezését továbbra is tartsa fenn. Azt is kérje a király a pápától, illetően a Szent Ferenc-rend főkormányától, hogy most már a történteket feledjék el s hogy különösen azt a pert, melyet a rend főkormánya előtt Kelecsémji atya, a volt provinciális ellen indítottak, szüntessék meg, valamint Kelecsényinek Rómába való idézéséről is, mely egyébiránt az ország törvényeivel ellenkezni látszik, mondjanak le. A szerzeteseket a király nevében meg kell inteni, hogy a mostani döntésen nyugodjanak meg, ie!®ene senki se támasszfon zavart, (mert aki így tesz, azzal mint békebontóval fognak elbánni. A választások módjára vonatkozó, a cancellariához felküldött szavazatokat el kell égetni, így most imár, végezte a miniszteri conferentia felterjesztését, semmi sem áll útjában a visitator generalis kiküldésének és a káptalan megtartásának. A király 1 ezt a véleményt 1735 jan. 17-ikén jóváhagyta. 129 0 A vita tehát az alternativus választás ügyében a marianus provinciában 1727-ben kezdődött és hat évig úgy folyt, hogy belé csak a rend főkormánya és a pápa avatkozott. Hat év múlva azután a szerzetesek (jobban mondva közülük a magyarok) az ügyet a király elé vitték és vele nemcsak a primás, a helytartótanács és a cancellaria, hanem a miniszteri conferentia és a titkos tanács is foglalkozott. Mindezeknél nem kevésbbé maga a király is nagyon érdeklődött a marianusok dolga iránt. Hisz ő egyáltalában minden kormányzati ügynek legfőbb elintézését a maga kezében tartotta. Nemcsak egyszerűen aláírta azt, amit eléje tettek, nemcsak a pontot tette reá arra, amit tanácsosai végeztek, hanem maga is behatóan tanulmányozta az aktákat és igazi hozzáértéssel, hosszas megfontolás, meggondolás, az íróasztalánál végzett munka után írta csak reá a hozzá felterjesztett referádákra place t-jét, vagy a tanácsosai véleményét (opinio-ját), javaslatát helyesbítő, megmásító elhatározását. Szóvall: ő maga is dolgozott, legfőbb fokon valóban ő maga intézkedett, kormányzott és nemcsak mások az ő nevében. így tett Mária Terézia is. Bizonyítják ezt az, e két uralkodó korabeli originális referada-'k, melyek 129 8 Or. Ref. 1735. 9. Exm. jan. 17.
